Gergely Árpád blogja

- Jani bá! Hallom, a fia szóvivői „munkát” kapott - méghozzá főállásban!  - Hát, jobb híján kénytelen volt elvállalni ezt az embertelenül nehéz melót. Nem tudom, hogyan bírja majd a napi 10 perces „megfeszített” robotot ez a törékeny gyerek. Nincs hozzászokva az ilyen rabszolga gürihez.  - Miért lenne törékeny? Harminchét éves, 120 kiló, és eddig egy percet nem dolgozott, csak teniszezni járt!  - Éppen ezért! Az volt az álma, hogy elszegődik államtitkárnak, de ott azt mondták neki, hogy mind a háromezer-ötszáz államtitkári hely betelt. Várjon addig, ameddig valamelyik feljebb nem lép a létrán, vagy vissza nem megy a kőművesek mellé segédmunkásnak. Egyébként is a már felvett államtitkárokhoz képest ő túlképzett (mármint a fiam), mert magán úton tanult meg biciklizni. (Azóta ezt a útszakaszt ugyan államosították, de hiába hivatkozott rá a gyerek.)  - Most akkor…..?  - Nincs mit tenni, vinni kell a szót látástól mikulásig, mert erre vették fel. Mondtam is neki: Ne búsulj, fiam,

- Jó hogy jössz, kis haver! Azt beszélik a faluban, hogy tegnap, kora délelőtt kiraboltad a helyi postahivatalt.  - Én …? - Azt mondják, olyan hülye voltál, hogy nem a pénzt vitted magaddal, hanem (tévedésből) a leveleket. Otthon pedig azzal vigasztaltad a nejedet, meg az anyósodat, hogy így talán kisebb a haszon, de a borítékokról leáztatott bélyegeknek igen jó a piaca. - Hát….! - A két órával később rád rontó kommandósokat is néhány szakadt példánnyal akartad megkenni, hogy ne verjék rád a vasat. Pechedre, egy bélyeggyűjtő sem volt köztük. - Mert, izé……. - Hogy lehetsz ilyen balfácán, te féleszű? Szégyent hoztál a falunkra. Ezen röhög a fél ország. Még rabolni sem tudsz szakszerűen! Hogy akarsz te politikus lenni? - Hát, hát….. - Jut eszembe! Anyósod azzal dicsekedett nemrég, hogy államtitkárnak tanulsz egy magántanárnál, EU-s támogatással.  - Igen, de….. - Ez nem hiányszakma, te majom. Már így is annyian vannak, mint a hangya. Ha elvégzed a tanfolyamot, te lesze

- Jani bátyám! Hallom, vett az unokájának is egy bazi nagy lakást. Hány éves is a kis nebuló? - Holnap lesz kéthetes! - Azannyát! Elég sokáig volt nincstelen a picurka. Aztán tudja-e értékelni a kis legény a „birtokot”? - Hát már hogyne tudná! Amikor meghallotta, hogy egy 70 misit érő ingatlannal gyarapodott (mások ilyenkor 10 dekával szoktak), rögtön kiköpte a tápszert. Azt mondta: Nem hülye tejbegrízen tengődni akkor, amikor szarvasgombás pármai sonkával spékelt vörös-lazac filét is ehet - dijoni konyakkal flambírozva!  - Íjnye a nemjóját, Jani-bá! Bírtak neki szerezni valahonnan - nagy hirtelen? - Mi az hogy! A vejem rögtön kiugrott Nevijorkba a saját gépével és a kedvenc delikátesz boltjában (ahol naponta szoktak vásárolni a lányommal) tüstént meg is vette azt. - De hát New York nem itt van. Ne ámítson má teljesen totálra, Jani bá! - Hát persze, hogy nem! Azért nem úszva ment odáig. De az igazi baj az, hogy a kicsi - amikor a saját „megtollasodásáról” tudomást szerz