- Jani bá! Hallom, a fia szóvivői „munkát” kapott - méghozzá főállásban!
- Hát, jobb híján kénytelen volt elvállalni ezt az embertelenül nehéz melót. Nem tudom, hogyan bírja majd a napi 10 perces „megfeszített” robotot ez a törékeny gyerek. Nincs hozzászokva az ilyen rabszolga gürihez.
- Miért lenne törékeny? Harminchét éves, 120 kiló, és eddig egy percet nem dolgozott, csak teniszezni járt!
- Éppen ezért! Az volt az álma, hogy elszegődik államtitkárnak, de ott azt mondták neki, hogy mind a háromezer-ötszáz államtitkári hely betelt. Várjon addig, ameddig valamelyik feljebb nem lép a létrán, vagy vissza nem megy a kőművesek mellé segédmunkásnak. Egyébként is a már felvett államtitkárokhoz képest ő túlképzett (mármint a fiam), mert magán úton tanult meg biciklizni. (Azóta ezt a útszakaszt ugyan államosították, de hiába hivatkozott rá a gyerek.)
- Most akkor…..?
- Nincs mit tenni, vinni kell a szót látástól mikulásig, mert erre vették fel. Mondtam is neki: Ne búsulj, fiam, ha mások kibírják, te is ki fogod! Legfeljebb annyi szót viszel majd csak, amit egyszerre elbírsz, és ami alatt nem roggyan meg a térded. Sérvkötőt is használhatsz - ha nagyon muszáj!
- Szörnyű lehet neki! Mióta kínozza ilyesmivel saját magát ez a fiú?
- Másfél hete gürcöl szegény mint szóvivő. A szorgalmára jellemző, hogy amit nem tud elvégezni a munkahelyén, azt hazahozza.
- Nem mondja!? Otthon viszi tovább a szót…?
- Megvacsorázik, és neki is lát. Sokszor hajnalig viszi a hazahozott szót. Másnapra kész kell lennie az összes vitt szónak. Nincs pardon!
- Otthonról viszi be a kész szót ….? Azannyát!
- Hát, szó ami szó! Az otthonról vitt szó semmiben nem különbözik a munkahelyen vitt szótól… Világos?
- Jani bá! Ha a fiának 10 perc is elég arra, hogy elvigye az összes szót, amit aznap a vállára raknak, hogyan alakul a nap fennmaradó része, az a 7 óra 50 perce? Mert ugye főállásban 8 óra a munkaidő!
- Reggel 8-kor a „cég” konditermében kezdik a napot. Kell az erő, mert egyetlen szó odébb vitele is rengeteg energiát emészt fel. Tizenegy órától tizenkettőig energiaitalokba kevert szintetikus fehérjét szürcsölgetnek, ugyanebből az okból kifolyólag. Ezalatt a szófosók (egy másik helyiségben) előállítanak annyi friss szót, ami elég ahhoz, hogy a szóvivők vihessék, amikor eljön az ideje. Tizenkettőkor: fél óra ebédre! (Az óra másik felét, uzsonnakor eszik meg.) Fél egytől fél háromig szót váltanak. Amelyik szó egyszer már vivődött az elmúlt napokban, azt leváltják, mert nem érdemes még egyszer vinni. Csak kopna! A kopott szónál viszont nincs hatástalanabb. Eközben néhány kollégájuk kimegy a határba, hogy begyűjtsön minden pusztába kiáltott szót, amit majd az arra rászorultaknak adnak. Ez az adott szó! Ingyen van, de ennek ellenére kevesen ismerik. Fél háromtól fél négyig szócséplés azért, hogy kinyerjék belőle a vinni valót. A kicsépelt szó visszamaradt részét környezetvédelmi megfontolásokból majd újra hasznosítják. Szóvirágot készítenek belőle, amivel a díjátadások pompájához járulhatnak hozzá. Fél négytől négyig: szószegés. A szó széle kerül felvarrásra, nehogy kirojtozódjon, amikor viszik. Négytől négy óra tízig kerül sor a tényleges szóvivésre. 'Régebben elég volt egy szóvivő is hozza, de manapság bizony az is előfordul, hogy hárman cipekednek azzal a néhány szóval.' Azt hiszik, úgy hihetőbb.
Na szóval!
Nem fehér embernek való iga - az már biztos!
- Hát, jobb híján kénytelen volt elvállalni ezt az embertelenül nehéz melót. Nem tudom, hogyan bírja majd a napi 10 perces „megfeszített” robotot ez a törékeny gyerek. Nincs hozzászokva az ilyen rabszolga gürihez.
- Miért lenne törékeny? Harminchét éves, 120 kiló, és eddig egy percet nem dolgozott, csak teniszezni járt!
- Éppen ezért! Az volt az álma, hogy elszegődik államtitkárnak, de ott azt mondták neki, hogy mind a háromezer-ötszáz államtitkári hely betelt. Várjon addig, ameddig valamelyik feljebb nem lép a létrán, vagy vissza nem megy a kőművesek mellé segédmunkásnak. Egyébként is a már felvett államtitkárokhoz képest ő túlképzett (mármint a fiam), mert magán úton tanult meg biciklizni. (Azóta ezt a útszakaszt ugyan államosították, de hiába hivatkozott rá a gyerek.)
- Most akkor…..?
- Nincs mit tenni, vinni kell a szót látástól mikulásig, mert erre vették fel. Mondtam is neki: Ne búsulj, fiam, ha mások kibírják, te is ki fogod! Legfeljebb annyi szót viszel majd csak, amit egyszerre elbírsz, és ami alatt nem roggyan meg a térded. Sérvkötőt is használhatsz - ha nagyon muszáj!
- Szörnyű lehet neki! Mióta kínozza ilyesmivel saját magát ez a fiú?
- Másfél hete gürcöl szegény mint szóvivő. A szorgalmára jellemző, hogy amit nem tud elvégezni a munkahelyén, azt hazahozza.
- Nem mondja!? Otthon viszi tovább a szót…?
- Megvacsorázik, és neki is lát. Sokszor hajnalig viszi a hazahozott szót. Másnapra kész kell lennie az összes vitt szónak. Nincs pardon!
- Otthonról viszi be a kész szót ….? Azannyát!
- Hát, szó ami szó! Az otthonról vitt szó semmiben nem különbözik a munkahelyen vitt szótól… Világos?
- Jani bá! Ha a fiának 10 perc is elég arra, hogy elvigye az összes szót, amit aznap a vállára raknak, hogyan alakul a nap fennmaradó része, az a 7 óra 50 perce? Mert ugye főállásban 8 óra a munkaidő!
- Reggel 8-kor a „cég” konditermében kezdik a napot. Kell az erő, mert egyetlen szó odébb vitele is rengeteg energiát emészt fel. Tizenegy órától tizenkettőig energiaitalokba kevert szintetikus fehérjét szürcsölgetnek, ugyanebből az okból kifolyólag. Ezalatt a szófosók (egy másik helyiségben) előállítanak annyi friss szót, ami elég ahhoz, hogy a szóvivők vihessék, amikor eljön az ideje. Tizenkettőkor: fél óra ebédre! (Az óra másik felét, uzsonnakor eszik meg.) Fél egytől fél háromig szót váltanak. Amelyik szó egyszer már vivődött az elmúlt napokban, azt leváltják, mert nem érdemes még egyszer vinni. Csak kopna! A kopott szónál viszont nincs hatástalanabb. Eközben néhány kollégájuk kimegy a határba, hogy begyűjtsön minden pusztába kiáltott szót, amit majd az arra rászorultaknak adnak. Ez az adott szó! Ingyen van, de ennek ellenére kevesen ismerik. Fél háromtól fél négyig szócséplés azért, hogy kinyerjék belőle a vinni valót. A kicsépelt szó visszamaradt részét környezetvédelmi megfontolásokból majd újra hasznosítják. Szóvirágot készítenek belőle, amivel a díjátadások pompájához járulhatnak hozzá. Fél négytől négyig: szószegés. A szó széle kerül felvarrásra, nehogy kirojtozódjon, amikor viszik. Négytől négy óra tízig kerül sor a tényleges szóvivésre. 'Régebben elég volt egy szóvivő is hozza, de manapság bizony az is előfordul, hogy hárman cipekednek azzal a néhány szóval.' Azt hiszik, úgy hihetőbb.
Na szóval!
Nem fehér embernek való iga - az már biztos!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése