Gergely Árpád blogja

Szevasz, haver. Voltál tüntetni? Nem, minek lettem volna? Ilyen hidegben, meg aztán ezekkel? Miért? Melegben voltál már és nem ezekkel? Hülye lennék melegben tüntetni akkor, amikor ezek meg henyélnek az árnyékban odahaza! Van olyan időjárásfajta, amikor hajlandó lennél tüntetni ezekkel vagy ezek nélkül? Van bizony! Nocsak, és melyik az? Az, amikor a hőmérséklet bőven meghaladja a 25 C fokot, de nem több, mint 24 C fok – egy hajszállal sem! Azannyát! Hazafias egy figura vagy, az már biztos! Akkor hát az ilyen „ideális” hőmérsékleti viszonyok mellett ott lennél, ha esik, ha fúj – ha jól értem? Bolondnak nézel te engem? Esőben tüntetni? Normális ember az eresz alatt áll olyankor – nem pedig tüntet. Rázd már meg a fejed, cimbora! Ne akard, hogy kacsává ázzak mások miatt! OK, de ha csak fúj, akkor mennél, ugye? Dehogy is mennék, nem vagyok én őrült! Az épeszű ember, amikor fúj, nem csinál forradalmat. Ilyenkor csak a szélkakas dolg

Adjon az Isten, Jani bá! Miért van bedeszkázva a szemüvege, talán szavazni megy megint? Dehogyis! Az asszony nem akarja, hogy naphosszat sasoljam guvadt szemmel a szomszéd Julist a három ikszes eleje miatt. De hát mitől fél Bözsi néném? A szomszéd csaj csak húszéves, magát meg már a vonyat is ingyen viszi – már amikor fel tud rá kapaszkodni. Hát éppen ez az! Mert ha Bözsi nénédtől legalább tíz évvel lenne vényebb a Julis és nem negyvenöttel fiatalabb, akkor az én Bözsim is olyan nyugodt lenne, mint a solti Duna-ág – alacsony vízállásnál. Amióta nem beszéltünk, teljesen ki tetszett gömbölyödni, Jani bá. Tokásabb lett, mint a tasmániai majmok az esős évszak után. Megette mind az öt kiló krumplit, amit annak idején a szavazatáért kapott, vagy be tetszik tudni osztani 4 évre? Ha jól számolom, 1,2 gramm jut egy napra (meghámozva még ennél is kevesebb). Adtak hozzá kalbászt is, vagy csak mangalica füstölt oldalas járt hozzá alanyi jogon? Azt nem, de kaptunk

A "színházi világnap"-ot a világ minden országában évente egyszer megtartják, megünneplik, beszélnek róla, vagy éppen figyelmen kívül hagyják. Évente egyszer! A kicsire szabdalt hazánkban ez máshogyan működik. Nálunk az év mind a 365 napján színházi világnap van. Ha pedig „világnap”, akkor úgy illik, hogy erre az alkalomra írt színdarabbal emeljék az „ünnep” jelentőségét és az ide passzoló hangulatot. Ezt a remekművet minden alkalommal elő lehet adni, amikor igény van rá. A színművet a bohózat, a tragikomédia és a melodráma mixelése okán, tömeghülyítő katyvaszként is szokás emlegetni. Ám a nagy érdeklődésre való tekintettel már 9 éve telt házakkal adják. Prolongálva pedig 2022 tavaszáig van. (A „meló-dráma” műfaja akkor lép be, amikor a hazai melósnak röhejesen és többszörösen alacsonyabb a bére, mint a nyugati kollégájáé.) A darab címe: „NEM KELL MINDIG KAVIÁR!”  Alcíme pedig: „Lejárt konzerv, vagy amit akartok....” A történet kétszereplős. Főhőse az adom

A hülyeséget, a kapzsiságot és a túlszaporodást egyre nehezebben bíró Földünkön háromféle embertípus létezik csak - nem több és nem kevesebb! Ők azok: a tájékozott, a tájékozatlan és a haszonélvező. A tájékozott térfogata legoptimistább becslések szerint is csak 18% , a tájékozatlané 80, a haszonélvezőé pedig mindösszesen 2, azaz kettő százalék. A tájékozottat arról ismerhetjük fel, hogy tájékozott. Igaz, nem sokra megy vele.  A tájékozatlant meg arról, hogy feltétel nélkül, betegesen imádja a haszonélvezőt. Szinte bolondul érte!  A haszonélvezőt pedig arról, hogy fáradhatatlanul tudja élvezni a hasznot – nemcsak a sajátját, hanem az előbbi kettőét is.  (Főleg azt!) A tájékozott tudja, hogy az ő hasznát is a „kétszázalékos” élvezi – ezért tájékozott. Szüntelenül morog érte, de a 18%, az csak 18% - akárhonnan is nézzük! A tájékozatlan pedig - aki gyárilag szintén tájékozottnak lett összerakva, de akit a tájékozatlanokból álló környezete, valamint a haszonélvező hamis csicserg

- Adjon az Isten, Jani bá! Azt beszélik a faluban - miközben könnyesre röhögik magukat az emberek, hogy vadászni volt a messzi északon, és jobb híján ártatlan házi állatokat tetszett puskavégre keríteni. Azt mondják, hogy egy háziasított Rudolf nevű rénszarvas is a gyanútlan áldozatai között van. Úgy hírlik, hogy szegény pára annyira szelíd volt, hogy mit sem sejtve oda akart menni Jani bához, mire maga váratlanul lepuffantotta, mint egy veszett kutyát. Szegény, ott azon nyomban eldőlt, mint a krumplis zsák. De ez még semmi! Rá is tetszett térdelni a nyakára, és büszkén fényképezkedett, mint Kittenberger Kálmán annak idején Afrikában - a többmázsás elejtett hím oroszlánokkal. (Annyi különbséggel, hogy ő soha nem térdelt volna rá egy elejtett állat nyakára sem – tahó módon.) Meg aztán, annak ellenére, hogy a nyakán térdelt a jószágnak, nem tetszett észre venni a fülére rögzített krotáliát (bilétát), ami szegény Rudinak a házi „rendszáma” volt. Ilyen alapon, valamelyik jász, vagy csong

- Hajrá, nevelőapám, hajrá, Gyuri bá! - Szerencséd, hogy nevelőapádnak szólítottál, nevelt fiam! - Segíts már nekem abban, nevi-api, hogyan kábíthatnám tovább a követőimet, mert az utóbbi időben sokan hátat fordítottak nekem, és ez a tendencia egyre fürgébb. Talán nem hiszik el a dedós meséimet, miszerint a rénszarvasok is tudnak repülni? Meg azt sem, hogy a Jancsi gyerek kerek erdeiben az a természetes jelenség, hogy gomba helyett luxus kastélyok bújnak ki az avar alól? Mit csináljak azért, hogy aki mostanra elalélt az emberi „nagyságomtól”, az úgy is maradjon? - Hát, ami igaz, az igaz – ha így haladsz – lassan már csak a vejed fog megsüvegelni. Ezért kiagyaltam egy ördögi tervet, ami késleltetheti a most még odaadó híveid elpárolgását (a közeledből is). - Mondj valamit, Gyuri apu, mert mi tagadás, már emiatt teljesen idegállapotban vagyok! Tegnap Vásárhely, most meg a csengeri mosónő! Mi jöhet még, nevelőfaterom? Tudom, hogy – mint mindig - rád számíthatok! - Na, figyelj, nevelt

A magyar nyelv sokszínűsége, árnyaltsága, találékonysága, rafinériája és logikája páratlan a világon. Egy idegennek nagyon nehéz megértenie, tágra nyílt szemmel csodálhatja csak, milyen bravúros ügyességgel használjuk, és teszünk különbséget pl. szóösszetételekben az elvileg ugyanazon élőlényt, tárgyat, fogalmat jelentő szavak szinonimáinak említésénél, mondatba foglalásánál.  Mert ugye:  A bótban nem sertéssajtot szoktunk vásárolni, hanem disznósajtot.  A gusztustalan, faragatlan ember sem sertéskedni szokott, hanem disznólkodni.  A sztrapacskára sem birkatúrót teszünk, hanem juhtúrót.  A gyerekünkkel sem marhatejet itatunk, hanem tehéntejet.  Viszont a jó pörkölt sem tehénhúsból van, hanem marhahúsból.  A bográcsban sem juhgulyás szokott főni, hanem birkagulyás.  De nem is birkasajtot nassolunk (már amikor néha-néha „fussa” rá), hanem juhsajtot.  A ludaskását sem libás kásának ismerjük, mint ahogyan a kutya hideget sem eb hidegnek.  Vasárnap délben pedig nem baromf

Azt mondja a haverom - az, amelyiket az eszéért már többször is elloptak, de mindig visszatalált, mint a kóbor macska -, hogy: képzeljem csak el, ez a VéGé gyerek mecsetet fog építeni a miskolci „Avas” lakótelep egyik parkjában, és már szórólapon lehet is látni az építményt - a maga teljes pompájában.  - Aztán láttad-e az ehhez tartozó dokumentumokat, bizonyítékokat, (tervrajzokat, építési engedélyeket, földhivatali, tulajdonjogi bejegyzéseket, mi egyebet), te, hígagyú? - kérdeztem.  - Hogy, mit? Hát csak a szórólapot, de azt több példányban is. Ha csak egyet találtam volna a postaládámban, akkor kételkednék benne, de így, hogy négyet is.... Így már hihetőbb.  - És ez neked elég? Az meg sem fordult abban a tágas fejedben, hogy ez egy akkora orbitális hazugság, hogy ezen még egy naposcsibe is könnyesre röhögné magát, te meg minden gondolkodás nélkül belélegezted, mint göthös gyerek a kamillát? (De ha alpári akarnék lenni, akkor: mint paraszt a lófingot?) Hogy lehetsz ilyen agyat

A legfőbb hülyének néző - de ennek ellenére közszolgálatinak mondott - tv-ben üldögél 3 figura. Az egyik komoly pofával - emberfeletti erőfeszítésébe kerülhetett, hogy el ne röhögje magát - bizonygatta, ha ma lennének a választások, akkor az „X” párt toronymagasan, kb. 50%-kal nyerne megint.  Gondoltam: na akkor a mai napra betervezett hülyítésem meg is lenne, és elégedetten átkapcsoltam egy másik adóra, ahol egy szintén politikai beszélgetős műsor ment, öt manusz részvételével. Azt mondja az egyik - aki, valamelyik közvélemény-kutató intézet vezetője - : ahhoz, hogy egy ezer fős használható minta összejöjjön, kb. nyolcezer (8000!) embert kell megkérdezni. Vagyis nyolcezerből hétezer elhajtja őket a francba, és nem nyilatkozik, vagy mert fél, vagy mert a kérdezőt nem tartja annyira sem méltónak (éppen a hazug eredmények miatt), hogy válaszoljon neki. Az anyját, akkor számoljunk csak! A 8000-nek az 1000 (amit végül is felhasználhatnak), mindössze 1/8-a. Vagyis, 12,5%-a.  Ennek a

- Aggyon az Isten Jani bá! Látom megint felnyalta a szemérmetlenül „nagy” nyugdíját.  - Oszt miből látod ezt, kis pubi?  - Abból, hogy három hét után megint füstöl a háza kéménye.  - Haggyad má! Emiatt fikáznak is az irigyeim naphosszat.  - Hát nem is csodálom, Jani bá! A garázsában is két luxusautó - egy Ferrari F12 és egy Lamborgini Aventador v12 - fotója van fel rajzszögezve a falra (fekete-fehérben).  - Azért nem színesben, mert az adóhivatal már ezért is szaglászni kezdett utánam.  - Azt mondják nem ezért figyelik, hanem azért, mert ami után megveszi az egyheti fűtéshez való akácot, a megmaradt összegből akkora rongyrázást folytat, ami példátlan. Svédasztalos Wellness hét végeket rendez magának, meg az asszonynak is. A „svédasztalt” az IKEA szórólapjából tetszenek kiollózni mindig. Ami még kell hozzá: az egy lavór, egy sámli, meg az áztatni való tyúkszem. A hétvége meg adva van - mert ingyenes!  - Mi tagadás szeressük a látványos és felhőtlen kikapcsolódást! Legutóbb is leg