Gergely Árpád blogja

Most a másik oldal, a hülyének nézettek szocioökonómiai szempontból való besorolását próbálom felvázolni (szigorúan áltudományos alapon).   A hülyének nézettek két főcsoportra oszthatók: vannak a (könnyűszerrel) hülyének nézhetők és vannak a (legaljasabb próbálkozások ellenére is) hülyének nézhetetlenek. Az előbbiek (a hülyének nézhetők) is két csoportra oszthatók. Az egyik csoport tagjai minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül nézhetők hülyének, akik még ahhoz is hülyék, hogy a hülyének nézettségükből hasznot húzzanak.  A másik csoport pedig azokból áll, akik egy kevéske odavetett morzsával is még hülyébbnek  nézhetők, mert a morzsa, vagy megalázóan kevés, vagy csak valamilyen álmorzsa – ami például műanyag reszelék is lehet.   Az ingyenesen hülyének nézhetők legnagyobb problémája (és ezért nem is gyógyíthatók), hogy nem tudják magukról: ők hülyének nézhetők. Tünetmentesek, és ezért abban a tévhitben élnek, hogy ők hülyének nézhetetlenek. Így aztán a hülyének nézettségük e

  Most a hülyének nézés szakmai feltételeit taglalom,  szigorúan a „szakma” elvárásai alapján.   Ahhoz, hogy valaki  elismert hülyének néző lehessen, meg kell felelnie néhány egészségügyi paraméternek, ennek hiányában csak sikertelen, meddő hülyének nézést lehet folytatni – azt meg, ugye, minek!   Az alkalmasság megállapításához alapos orvosi vizsgálatra van szükség.   Ezek sorát a bőrgyógyászaton kell kezdeni, ahol az arcbőr vastagságának sublerrel (nóniuszos tolómérővel) való mérése történik. Minél nagyobbra kell nyitni a sublert méricskélés közben, annál alkalmasabb az illető - a hülyének néző állás betöltésére.  Az a legjobb, amikor a tolómérő kiakad.   Ha itt megfelelt a manusz, akkor gerincvizsgálatra kell mennie. Ez csak amolyan formaság, mert aki a bőrgyógyászaton megfelelt, az szinte biztos, hogy itt is meg fog. A gerincoszlop hűlt helyének kitapogatása után elmeorvosi vizsgálatnak vetik alá a leendő hülyének nézőt. Itt egy próbatételen - amolyan mini teszten - esik át

Komolyan mondom, hogy kemény elvonási tünetek mutatkoznának rajtam, ha nem kapnám meg a napi hülyítésre szánt dózisomat a köztévétől és néhány kereskedelmi tv-nek mondott alattvalójától. Szerencse, hogy a kívánt mennyiség beszerzéséhez elég bekapcsolni a full HD-s „drogelosztót”, máris tolják a képembe a kőkemény hülyítést. Nem győzök nap mint nap hülyülni!  Mivel ezek alapból hajlamosnak néznek erre, kedvet kaptak ahhoz is, hogy mindig rátegyenek egy lapáttal, és még hülyébbnek nézzenek, mint előző nap. Nekem meg a lejtőn nincs megállás! A tehetetlenségi erő is a kezükre játszik. A hülyének nézéshez - persze - minimum ketten kellenek. A hülyének nézett és a hülyének néző. Az utóbbi bent ül a készülékben, szuper lapos helyen (Hogy a francba' fér el?), és onnan próbálkozik, üvegen keresztül, a hülyének nézéssel. Meg van győződve arról, hogy akit ő hülyének néz, az az is. A hülyének néző, sohasem improvizál, hanem központi utasításra néz hülyének, és súgógépről olvassa a h

- Kedves rabló úr, hogyan szólíthatnám, melyik a vezetékneve? - Baba a vezeték, Ali meg a keresztnevem. - Beszélgethetnénk egy keveset, Baba úr – egy interjú formájában - két rablás között? - Igen, de fogja rövidre, mert sohasem tudhatom, mikor szólít a „kötelesség”, és melyik „zsíros projektben” kell hirtelen részt vennem. - A bandája 40 főre tehető, hogyan sikerült összeszedni őket?   - Feladtam egy hirdetést, amiben busás havi koncot és háborítatlan „szakmai” előmenetelt ígértem nekik. (Itt a hangsúly a háborítatlanságon van!) A negyven helyre negyvenezren jelentkeztek, így csak a leggátlástalanabbakat tudtuk felvenni. - Kikből áll a haramiabanda, milyen egyéb követelményeket tetszett még támasztani? - A kizáró okok között szerepelt például olyasmi is, mint a tisztesség, a becsület, a tisztakezűség, az adott szó tisztelete, a szavahihetőség és az igazmondás. Úgyhogy tagjaink felvételénél hazugságvizsgáló detektort is kellett alkalmaznunk. Csak akkor felelt meg az illető, h

Portrék, német ikrekről: KURT     40x50 cm. Olaj KARL     40X50 cm. Olaj HORGÁSZAT KÖZBEN    70x50cm. Olaj                                            

Nyakkendőben járunk lopni, A közvagyont hagyjuk kopni. Kezünk ragad, mint a kovász, Rabolj te is, ne csak pofázz! Dagadjon a zsebed, haver, Nyúlj le mindent te is, ha kell! Ne maradjon másnak semmi, Minek nekik annyit enni?! Az a jó, ha felvet a „lé”, Hát csörtess te is mások elé! Két kanállal zabálj, öreg, Hadd nézzen a bamba tömeg. Nem lőhetnek ők egyébre, Túzok helyett csak verébre. Boldogok is ettől nagyon, Jobb, ha másé minden vagyon! (Mondván!) Ezért mondom: lopjunk, komám! Rég járatom már a pofám… Addig, amíg van mit csenni, Két tányérból tudunk „enni”! (Egyszerre!) Spájzoljunk be, amíg lehet, Hogy „átvészeljük” majd a „telet”. A Bahamákon nincsen hideg, Ám itthon a nép tiszta ideg. Üres zsebű, csóró banda, Úgy kell neki, miért bamba! A hónap vége, jaj, de távol, A birka: birka - legyen bárhol! *

- Jani bá! Hallom, hogy beválasztották a nemzet cipészei közé, amiről a többi elaggott nemzet-cipésze döntött, miután megüresedett egy hely közöttük. Mivel érdemelte ezt ki?   - Hát (mi cipészek), egy alomból valók vagyunk. Így aztán természetes, hogy a cipészek a cipészek közé csak suszterokat választanak. Mit keresne ott például egy kőműves? Még az is nyomott valamicskét a latba, hogy cipéket talpaltam napi 3 órában - mielőtt meg nem vényültem.  - De hát ez vót a dóga, Jani bá! Amikor kész vót a cipe, megkapta érte a munka díját, ami után járulékot fizetett, ami miatt most nyugdíjat kap. Miért kellene azért külön hálálkodnunk, mert maga a cipészkedést választotta - valamilyen oknál fogva. Van „arca” hozzá, hogy a „nemzet cipésze” címén felmarkolja azt a kis „pízecskét” ami ezzel jár – ráadásul a semmiért?   - A nyugdíjam nem sok mindenre elég. A luxusnyaralóm rezsijét sem fedezi. A rózsadombi villám személyzetének is kell vetnem valamit, nem is beszélve a cipészeknél elvárh

- Adjon az Isten, Árpi bá! - Adjon neked is, jó gyerek! - Festeget még, festeget még? - Festegetek, festegetek. Mit csináljon az ember reggeltől estig, ha már egyszer  erre kapott rá? - Azt mondja meg, Árpi bá, hogy van az, hogy miközben tömérdek vásznat összekent idáig (igen szorgalmasan), szórta a festéket, mint bolond a lisztet, ennek ellenére egy nyamvadt Munkácsy-díjat sem tudott eddig bezsebelni magának. Mindannyiunk szégyenére! Én például azt is letagadom, hogy egy alkalommal véletlenül ugyanarra a vonatra ültem, amin maga is rajta volt. - Hát…hát…. - Ne hápogjon, Árpi bá! Az utcánkban már a legvisszamaradottabb  hülyegyerek is 8-10 Kossuth-díjjal a nyakában játszadozik az árokparton, maga meg díjtalan, mint egy „nyeretlen kétéves”. Nem pironkodik emiatt? - Mit mondjak erre? - Ne is szabadkozzon! Ember az olyan, akinek egy megveszekedett Prima Primissima díja sincs akkor, amikor már mind a tízmillióan kaptunk, csak maga nem? Ha lenne egy kis szégyenérzete, égne mint a ta

A KAKAS 50 x 40 cm. Olaj RÓKÁK II. 50 x 40 cm. Olaj KEMENCE SZÁNTÓDPUSZTÁN 70 x50 cm. Olaj Szt. KRISTÓF KÁPOLNA / SZÁNTÓDPUSZTA 70 x 50 cm. Olaj *