- Baba a vezeték, Ali meg a
keresztnevem.
- Beszélgethetnénk egy keveset, Baba úr – egy interjú formájában - két rablás között?
- Igen, de fogja rövidre, mert sohasem tudhatom, mikor szólít a „kötelesség”, és melyik „zsíros projektben” kell hirtelen részt vennem.
- A bandája 40 főre tehető, hogyan sikerült összeszedni őket?
- Feladtam egy hirdetést, amiben busás havi koncot és háborítatlan „szakmai” előmenetelt ígértem nekik. (Itt a hangsúly a háborítatlanságon van!) A negyven helyre negyvenezren jelentkeztek, így csak a leggátlástalanabbakat tudtuk felvenni.
- Kikből áll a haramiabanda, milyen egyéb követelményeket tetszett még támasztani?
- A kizáró okok között szerepelt például olyasmi is, mint a tisztesség, a becsület, a tisztakezűség, az adott szó tisztelete, a szavahihetőség és az igazmondás. Úgyhogy tagjaink felvételénél hazugságvizsgáló detektort is kellett alkalmaznunk. Csak akkor felelt meg az illető, ha a műszer (a fickó megszólalásakor) darabjaira hullott.
- Tehát elmondhatjuk, hogy válogatott pribékekkel tetszik együtt "dolgozni". A „célközönséget” milyen szempontok alapján választották ki?
- Agilis csapatunkat csak milliárdos tételek érdeklik, ezért olyan tömegekben gondolkodunk (mint célközönség), amelyik könnyen kábítható, és simán megvezethető, mint üsző a vásáron. Különben is: nem mi választottuk őket, hanem ők minket.
- Sok „jót” lehet önökről hallani, mi a sikerük titka, mi a munkamódszerük?
- Kidolgoztunk egy nagyon jó taktikát azért, hogy minél hatékonyabban tudjuk kifosztani a hiszékeny és balek tömeget.
- ?
- Mielőtt kilopnánk a szemüket is, mindig egy rablómesével állunk elő. Mindig azt csicseregjük a fülükbe, amit szívesen hallanának. Ettől aztán úgy elkábulnak, hogy amire észbe kapnak, már a gatyát is leloptuk róluk. Csak arra kell vigyáznunk, hogy amikor felocsúdnak (néhányan), utókezelésképpen elmagyarázzuk nekik, hogy ez csakis az ő érdekükben történik. Ha nincs gatyájuk, akkor nincs mit fáradságos munkával kimosniuk. Több idő jut a Fásy Mulatóra meg az Izaura TV-re is! No, meg Gőzekére is!
- Nem tartanak attól, hogy egy idő után a potenciális áldozatok nem hisznek a rablómesékben?
- Minden egyes nagyobb „projekt” előtt egy újabb parasztvakítással állunk elő, és addig duruzsoljuk a fülükbe, amíg ki nem újul a krónikus amnéziájuk, és felejteni fognak, mint a távoli hitves.
- De mi van akkor, ha mégsem mindenki szopja be a hülyítésre szánt süketelést? Van „B” tervük az ilyen esetekre?
- Mi az hogy! Ilyenkor megpróbáljuk ellehetetleníteni a renitens figurákat. Rájuk kenjük az összes olyan „jó” tulajdonságot, ami egyébként a mi bandánkra jellemző. Lehordjuk ezeket mindennek - csak úriembernek nem! (Mivel ez rendkívüli aljasságot igényel, ezt a feladatot csak olyan bandatagokra bízom, akik még a mi szemünkben is a legaljának számítanak.) Az általunk kiagyalt rágalmakat pedig addig sulykoljuk a meglopandók fülébe, amíg azok el nem szédülnek, mint a saját farkát kergető kölyökmacska. Így inkább nekünk hisznek, mint a gyanakvó társaiknak. Amikor meg (ennek eredményeként) eldőlnek, mint drogos gyerek a klozetban, kirámoljuk a „szalmazsákjaikból” az utolsó fityinget is.
Már ami megmaradt abból a hetven - nyolcvan „gombócból”, amit a hónap elején rejtettek oda azért, hogy nekünk is jusson valamicske belőle.
Sok kicsi sokra megy! Martalócaim milliárdokat söpörnek be - alkalmasint. Bőrük alatt is csak azért nincs lóvé, nehogy úgy nézzenek ki, mint egy szumóbirkózó, vagy mint egy töltött pulyka – az amcsi filmekben.
- Van még mit rabolni a hiszékeny áldozataiktól?
- Mivel nagy az Isten állatkertje, hol az egyik sarkában, hol a másik sarkában rövidítjük meg a lakóit. Mire végiglopjuk őket, az eleje újból „összeszedi” magát, ami megint lehetővé teszi a lehúzásukat. Lassan kezdik megszokni a markecolást, és még élvezik is. A banda-bulikon mindig jókat röhögünk rajtuk.
- Hogyan osztják el az összelopott javakat?
- A bandám minden tagja annyit visz haza, amennyit nem szégyell. Némelyik már úgy megtollasodott, hogy három-négy pehelypaplan is kitelne belőle.
- Tervezik-e, hogy jó útra térnek?
- Ne röhögtessen már, mert hanyatt fog esni, ha meglátja a 24 karátos aranyprotkómat! Még a mandulám is abból van! Tudhatná - ameddig lósz@r van, addig veréb is!
- És, ebben a történetben ki a „lósz@r” és ki a „veréb”?
- Gondolkozzon! De ne sokáig, mert még az is megeshet, hogy a személyes értéktárgyai látják a kárát!
- Beszélgethetnénk egy keveset, Baba úr – egy interjú formájában - két rablás között?
- Igen, de fogja rövidre, mert sohasem tudhatom, mikor szólít a „kötelesség”, és melyik „zsíros projektben” kell hirtelen részt vennem.
- A bandája 40 főre tehető, hogyan sikerült összeszedni őket?
- Feladtam egy hirdetést, amiben busás havi koncot és háborítatlan „szakmai” előmenetelt ígértem nekik. (Itt a hangsúly a háborítatlanságon van!) A negyven helyre negyvenezren jelentkeztek, így csak a leggátlástalanabbakat tudtuk felvenni.
- Kikből áll a haramiabanda, milyen egyéb követelményeket tetszett még támasztani?
- A kizáró okok között szerepelt például olyasmi is, mint a tisztesség, a becsület, a tisztakezűség, az adott szó tisztelete, a szavahihetőség és az igazmondás. Úgyhogy tagjaink felvételénél hazugságvizsgáló detektort is kellett alkalmaznunk. Csak akkor felelt meg az illető, ha a műszer (a fickó megszólalásakor) darabjaira hullott.
- Tehát elmondhatjuk, hogy válogatott pribékekkel tetszik együtt "dolgozni". A „célközönséget” milyen szempontok alapján választották ki?
- Agilis csapatunkat csak milliárdos tételek érdeklik, ezért olyan tömegekben gondolkodunk (mint célközönség), amelyik könnyen kábítható, és simán megvezethető, mint üsző a vásáron. Különben is: nem mi választottuk őket, hanem ők minket.
- Sok „jót” lehet önökről hallani, mi a sikerük titka, mi a munkamódszerük?
- Kidolgoztunk egy nagyon jó taktikát azért, hogy minél hatékonyabban tudjuk kifosztani a hiszékeny és balek tömeget.
- ?
- Mielőtt kilopnánk a szemüket is, mindig egy rablómesével állunk elő. Mindig azt csicseregjük a fülükbe, amit szívesen hallanának. Ettől aztán úgy elkábulnak, hogy amire észbe kapnak, már a gatyát is leloptuk róluk. Csak arra kell vigyáznunk, hogy amikor felocsúdnak (néhányan), utókezelésképpen elmagyarázzuk nekik, hogy ez csakis az ő érdekükben történik. Ha nincs gatyájuk, akkor nincs mit fáradságos munkával kimosniuk. Több idő jut a Fásy Mulatóra meg az Izaura TV-re is! No, meg Gőzekére is!
- Nem tartanak attól, hogy egy idő után a potenciális áldozatok nem hisznek a rablómesékben?
- Minden egyes nagyobb „projekt” előtt egy újabb parasztvakítással állunk elő, és addig duruzsoljuk a fülükbe, amíg ki nem újul a krónikus amnéziájuk, és felejteni fognak, mint a távoli hitves.
- De mi van akkor, ha mégsem mindenki szopja be a hülyítésre szánt süketelést? Van „B” tervük az ilyen esetekre?
- Mi az hogy! Ilyenkor megpróbáljuk ellehetetleníteni a renitens figurákat. Rájuk kenjük az összes olyan „jó” tulajdonságot, ami egyébként a mi bandánkra jellemző. Lehordjuk ezeket mindennek - csak úriembernek nem! (Mivel ez rendkívüli aljasságot igényel, ezt a feladatot csak olyan bandatagokra bízom, akik még a mi szemünkben is a legaljának számítanak.) Az általunk kiagyalt rágalmakat pedig addig sulykoljuk a meglopandók fülébe, amíg azok el nem szédülnek, mint a saját farkát kergető kölyökmacska. Így inkább nekünk hisznek, mint a gyanakvó társaiknak. Amikor meg (ennek eredményeként) eldőlnek, mint drogos gyerek a klozetban, kirámoljuk a „szalmazsákjaikból” az utolsó fityinget is.
Már ami megmaradt abból a hetven - nyolcvan „gombócból”, amit a hónap elején rejtettek oda azért, hogy nekünk is jusson valamicske belőle.
Sok kicsi sokra megy! Martalócaim milliárdokat söpörnek be - alkalmasint. Bőrük alatt is csak azért nincs lóvé, nehogy úgy nézzenek ki, mint egy szumóbirkózó, vagy mint egy töltött pulyka – az amcsi filmekben.
- Van még mit rabolni a hiszékeny áldozataiktól?
- Mivel nagy az Isten állatkertje, hol az egyik sarkában, hol a másik sarkában rövidítjük meg a lakóit. Mire végiglopjuk őket, az eleje újból „összeszedi” magát, ami megint lehetővé teszi a lehúzásukat. Lassan kezdik megszokni a markecolást, és még élvezik is. A banda-bulikon mindig jókat röhögünk rajtuk.
- Hogyan osztják el az összelopott javakat?
- A bandám minden tagja annyit visz haza, amennyit nem szégyell. Némelyik már úgy megtollasodott, hogy három-négy pehelypaplan is kitelne belőle.
- Tervezik-e, hogy jó útra térnek?
- Ne röhögtessen már, mert hanyatt fog esni, ha meglátja a 24 karátos aranyprotkómat! Még a mandulám is abból van! Tudhatná - ameddig lósz@r van, addig veréb is!
- És, ebben a történetben ki a „lósz@r” és ki a „veréb”?
- Gondolkozzon! De ne sokáig, mert még az is megeshet, hogy a személyes értéktárgyai látják a kárát!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése