Vadállat versike

„Ma reggelben” ordas koma báránybőrben hiteget,
vadászebek össztüzében álnok módon, mit tehet.

De az össztűz ócska cirkusz, vaktöltényes dáridó,
sompolygás a bogrács körül, erről füttyög a rigó.

Véres szája hazug gyilok veszedelmes, agyaros,
vicsorogva tép szét mindent, főleg ami magyaros.

Farkas-odú összerabolt milliárdos palota,
mindegy, hogy a lompos koma rosztovi vagy dakota.

(Más nóta a Petőfi-vers kilyukasztott farkasa,
harminc ezüst csúszópénztől nem dagad a mellkasa.)

Nem különb a vörös fejű, polgárrá lett kis róka,
látszólag Ő „tyúkbarát”, s járatos a tyúkólba

De ragadozó, mint a másik, udvarlása színjáték,
buta liba, szédült tyúkagy az Ő számára ajándék.

A tisztáson élvezettel marakszik az ordassal,
s e műcirkuszon jót röhögve elpihennek telt hassal.

Közös céljuk fosztogatni, amíg lehet szabadon,
csirkeólban, juhhodályban bambán alszik a barom.

Jobbról csörtet az egyikük a másikuk meg balról,
mindent lopnak, ami mozog a szent képet is a falról,

Génjeikben közös ősük a vörös sakál bizsereg,
véres szájú rovott múltról, minden veréb csicsereg.

Girhes szajkó vigyorogva hetet - havat összehord,
s a mindig húzó igáslovon veri hát el most a port.

Ám e szöveg alattomos, a sakál-projekt egyike,
cél az, hogy a baromfinak bejusson a begyibe

Fenevadak cinkosa Ő, ide repül, oda száll,
közös koncból kijár neki, mit e falka most kaszál.

Ébresztő hát tyúkok, libák birkák, juhok, egyebek,
a sunyi róka meg az ordas a kertek alatt tekereg.

Balga jószág ne hidd azt, hogy nem kerülhet rád a sor,
oldalbordád égnek áll majd mint egy öreg nyárfasor

Kapjál észhez akkor is, ha nem szokás ez nálatok,
jobb az élő lábas jószág mint a döglött állatok.

Versikém a végéhez ért figyeljünk hát mind oda,
legyen nálunk rend és jólét, s ne egy ordas lakoma.