A házelnök, aki az egyik „magyarszerető” pártból származik, nehezményezte, hogy a másik „magyarszerető” párt egyik tagja, büfének nézte az ország házát: "A képviselő úr lesz szíves levenni a teás flakont az asztaláról. Legközelebb sört hoz be?" – kérdezte.
Továbbgondolva:
Ha már az egyik sört hozna be, a másik hozhatna valami nassolni valót sörkorcsolyának.
Amelyik nem szereti a sört, laptop helyett becipelhetne egy demizsont, dugóig töltve tavalyi veressel. Ehhez természetesen valamilyen jobbfajta sonkát is kellene kajeszolni előbb, hogy a „honatya”, nehogy korábban kerüljön pad alá, mint ahogy illene, vagy ahogy szokott.
A hátsó padsorokban például lehetne disznót vágni. (A következő parlament már úgy is kisebb létszámú lesz. Az állatvédelmi törvényre tekintettel, a disznót önkéntes alapon kellene kiválasztani. Birkát ne vágjanak, mert ha elfogy, nem lesz aki tűrjön.)
Azt az asztalt, ahol a jegyzők körmölnek, kidobni és helyére bográcsot állítani. Aki éppen nem alszik, vagy nem az „egyenruhás bűnözők” elől bujkál, az főzőcskézhetne ott, középen.
Délben lehetne tálalni. Laptop le, tányér fel!
Ebéd után, aki még nem aludta ki magát délelőtt, hortyoghatna egy keveset alanyi jogon délután is. (Ha nem zavarja a többiek állandó röhögése és pampogása.) Amíg a „demokraták” húzzák a lóbőrt, azt a néhány „szélsőségest” el kellene küldeni, mosogatni!
Az újságpapírba csomagolt mézesmadzagot elő lehetne venni desszertnek. Azt, amit a választások idején húzogattak el, hiszékeny választóik orra előtt.
De a majálisokat is itt lehetne megtartani, lufi eregetéssel, amihez egyébként is nagyon értenek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése