Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthona. 2100 Gödöllő, Dózsa György u. 65. (2011. okt. 5. - 2011. nov. 5.)
Az alábbi írást azért adom közre, mert egy olyan ember írta - a most megnyílt gödöllői kiállításom megnyitójára - akinek a sors nem méri bőkezűen a földi örömöket. Súlyosan mozgássérült és csak gondozói segítségével tudja gondolatait papírra vetni. A református teológiát is végzett, bámulatos szellemi képességekkel rendelkező és a művészetek háza táján kitűnő ismeretekkel rendelkező Witz Erik írását érdemes elolvasni!
Az írást egyébként a megnyitón, az intézmény egyik vezetőnője olvasta fel a szerző jelenlétében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Árpád!
Műértő és műpártoló Közönség!
Az ölelés |
Újfent módomban áll szeretettel köszönteni Önöket, egy újabb kiállítás megnyitó alkalmából. Szeretném néhány keresetlen szóval, gondolattal - csupán csak képei alapján - bemutatni az alkotót, aki úgy gondolom (legalábbis remélem) nem fog megsértődni, ha az alkotásain keresztül igyekszem néhány jellemző vonására felhívni a figyelmet. Hiszen mi lehet jellemzőbb egy művész szemléletmódjára, ha nem azok a művek, melyek lelkéből fakadnak? Kizárólag a képek alapján, bennem egy kettősség alakult ki, melyek azonban jól kiegészítik egymást. Gondolok itt a már-már Munkácsyt idéző életképekre, melyek az egykori vidéki hangulatot próbálják elénk visszavarázsolni, másrészt a szürrealizmusba hajló elvontabb gondolatok megjelenítése, a női test gömbölyded mivoltának hangsúlyozása, melyben természetesen nem kifejezetten az erotika, hanem a művészi akt ábrázolása figyelemre méltó. Vegyük hát sorra: kezdeném akkor az életképeken, melyek részleteiben is tökéletesek, kidolgozásuk élethű, szinte plasztikusan megfogható. Sőt kicsit tovább gondolva a dolgokat, belecsöppenhetünk fantáziánk segítségével, abba a miliőbe, melybe a művészúr vezetni szándékozik a nagyérdeműt. Ezen képek árulkodnak Árpád természetszeretetéről is, mely az ember és az állatok valósághű ábrázolásában csúcsosodik ki.
A tavasz dícsérete |
A művészúr másik kedvelt témájához csak annyit, hogy roppantul szereti a lágy vonalvezetést, mely csakugyan a női test szépségeire jellemző, megtestesíti továbbá korunk szépségideálját, (keskeny csípő, sportos hosszú combok, dús és gömbölyű keblek).
Pár képében felfedezni vélhetjük, más művészeti ágak (pl. a zene) iránt tanúsított elkötelezettségét is, mely kifejezésmód (remélem, nem sértem meg) számomra picassoi magasságokat idéz. Az álomvilág, melyet felvázol, a közönség számára is érthető és jól láthatóan kerek egész.
Táj, malommal |
A színhasználata természetesen pasztell, kedveli a lágy kontúrokat, más képein viszont pontosan az erősebb kontrasztok dominanciája mutatkozik meg. Kérem a Nagyérdeműt, fogadja oly szeretettel és odafigyeléssel a képeket, amilyen szeretettel azok megszülettek. Ugyanis a képalkotást, egy szülési folyamathoz lehet hasonlítani, mely az alkotó számára bizony-bizony megterhelő, néha fájdalmas, ám a végkifejlet gyönyörűsége miatt, mégis csodálatos értelmet kap. S a művész lelkének egy darabját kapjuk, mely ő maga.
Witz Erik műpártoló
Gödöllő, 2011. október 5.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése