Árokparton, selymes füvön
Legelgetünk külön-külön,
Pulikutya körbeugat,
Mutatja a helyes utat,
A juhász is itten álla,
S a botján nyugszik álla.
Nézegeti, van-e birka,
Amelyiken dús az irha.
Nyírogatnak, ha kell, ha nem,
Az akolunk kies panel.
Kies panel, ez kell nekünk,
Nyirkos alom, ez a helyünk.
Nincsen fűtés, minek legyen,
Nem úgy, mint a Rózsa”hegyen”.
Gazda(g)asszony megfej néha,
Nem felejti, nem oly méla,
Amikor már nincsen tejünk,
Tőkén végzi bamba fejünk.
Birka-húsunk felszabdalva,
Pörköltként megy az asztalra,
A bőrünkre a szűcs lesel',
Birka „fronton” ha (elesel),
Kikészített irhabundánk
Meleget ad, mintha tudnánk.
Nem tudjuk, hisz ez az énünk,
A tükörbe sose nézünk.
Tükör helyett mindent hiszünk,
Pocsolya az ivóvizünk.
De:
Mit tehetünk, ezek vagyunk,
Erre képes a mi agyunk,
Birkamódra legelészünk,
Ez marad az osztályrészünk.
Tisztelet, az egyre több kivételnek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése