Hazai marhák egy csoportja email-ben keresett meg és kérték, hogy ne csak mindig a birkasorsot énekeljem
meg, hanem írjak egy dalszöveget nekik is. Mivel az ökrök mindig közel álltak
hozzám – legálabb is, ami a helyesírás világát illeti – hát körmöltem néhány
rigmust a kedvükért:
Marhanóta
Kies pusztán, tikkadt napon
Sül a képünk, jaj de nagyon
Marha fejjel bambán nézünk
Saját vesztünk! Mit, idézünk
Vágóhídon hentes dalol
A fülünkbe csalfán papol
Kábítja az ökör fejünk
Nem kell már a sovány tejünk
A húsunkra megy a játék
Hentes dalban ez az „árnyék”
Nincsen jövőnk csak jelenünk
Kanálisban, a tejünk
Fájdalmas a tagló, mondják.
Felsálunkat készre bontják
Uszályunkból leves készül
A „mészáros” ettől szépül.
Okosodni sosem fogunk
Ezért hagyjuk ott a fogunk
Otthagyjuk, mert ökör eszünk
Arra jó, hogy eszünk, eszünk
(Ha, van mit!)
Kajáljuk a marha tápot
Ami szénát sosem látott
Viseljük a marha sorsot
Husikánkra szórnak borsot
Az se jó, ha egyben sütnek
Mert előtte fejbe ütnek
Letaglóznak, mint az ökröt
Homlokunkon hagyva gödröt
Ezért aztán:
Okulj tinó, amíg lehet
Hogy megérd a jövő telet
Legelhess a magyar pusztán
Ne a tálon heverj „gusztán”!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése