Gergely Árpád blogja

Az alábbi eset valóban megtörtént. Az „elszenvedője” egy régi barátom, akinek a Balaton partján van egy teniszpályája, vízparti klubházzal, mellette egy szörf- és vízibicikli kölcsönzővel. A haver jó kondiban lévő, sportos figura, ám kissé már pocakos, enyhén tokás, egy nagy, szőke harcsabajusz tulajdonosa, és ha valaki felbosszantja, utánozhatatlanul bárgyú tekintete tud lenni. (De csak, akkor!) Ha ideges, úgy káromkodik  mint egy béres. Egyébként áldott jó ember. Télen sízőket oktat az Alpokban, nyáron meg tenisz- és szörfoktatással foglalkozik Zamárdiban.  A rekeszizmokat sem kímélő történetet teljesen felháborodva, magából kikelve mesélte el nekem, mondván: neki mindig csőstül jön a baj, és ő milyen szerencsétlen, milyen peches, és még a csecsszopók is ellene esküdtek össze!  Na szóval:  Néhány éve, a nyár kellős közepén, az egyik hajnalon arra ébredt, hogy zörög az állványra rakott vízibicikli. Kiugrott az ágyból, odarohant a nyitott ablakhoz, és látta, hogy egy alak éppen akk

Eredete:  Nincsenek pontos adatok. Brit tudósok a szélkakastól származtatják, de akadnak olyan tanulmányok is, melyek a  kardfogú hiéna egyenes leszármazottjaként tartják számon, ezt a napjainkra igen elterjedt alattomos ragadozót. Londoni elemzők pedig esküsznek rá, hogy a fentebb említett két ősgazember keveréke lehet a ma is jól ismert változat.  Élőhelye:   Megélhetési terepnek mindig olyan helyet választ, ahol hemzseg a bamba jószág, és bőven akadhat  préda. (Meg prédáné is!)   Táplálkozása:   Szívesen fogyasztja csemegeként a birka húsát, de szereti a marhát, az ökröt, a (buta) libát meg a szamarat is. Zsákmányát kábítással szerzi, de gyakran folyamodik különböző csalik kihelyezéséhez is. Az oktalan, megvezetett kérődző, gyanútlanul rá is harap erre rendszeresen. Az elsőnek említett módszer a következő: a rafinált és minden hájjal megkent „demokrata” addig susog a lábasjószág fülébe, ameddig az el nem szédül - mint kotló a pálinkás kukoricától. Majd, kéjes vigyorral meg

Székely zászlót visz a tömeg,  összefog most ifjú s öreg. Dicséret a bátor népnek, a bérceken tüzek égnek. Tüzek égnek és hirdetik, a szabadságot Ők „kérhetik”. Kérhetik, mert otthon vannak, fiai a magyar honnak. Tatár, török – meg valahány, csak az tűri, aki hitvány. Kell nekik a gazdag gyarmat, de elillannak, mit a harmat. Így lesz ez majd bizonyára, jön még áldás a Hazára,  Mert: székely zászlót lenget a szél,  és nem adja fel - aki itt él! 

Videóról szól a nóta, szédül a nép, ámul. Kapkodja a tekintetét jó neki, ha kábul. Tv előtt ücsörgünk és várjuk már a „buktát”. Ki az álnok megrendelő, kik tömik a bukszát? De válasz nincs még, hát izgulunk is rajta. Ki az, aki bedől ennek,  és van-e annyi marha? Ócska cirkusz s kabaré, ehhez vagyunk szokva, Cupák helyett vacsorára, ez van nekünk osztva!

Meg kell mondjam, bruhaha,  Nem jön rám a ruha(ha).  Koplalnom kell, azannyát,  Kerülni a lazannyát.  Pacalmentes napok jönnek,  Nekimegyek most a böjtnek.  Isten veled, sertéscsülök,  Tenélküled meghülyülök.  Lecsóról is le kell mondjak,  Hogy néhány tányért be ne toljak.  Grillezéstől tilt a párom,  Azt mondja: Majd jövő nyáron.  Birkapörkölt? Távozz, sátán!  Van már háj az ember hátán.  Marhapörkölt vörösborral.  Csak nézhetem, lógó orral.  Páros kolbász csüng a rúdon,  Hogy feledjem, be kell rúgnom.  Az oldalas is tiltva vagyon,  Hiányzik is, jaj, de nagyon!  Eszem majd a pácolt halat,  Nem kell hozzá, csak akarat.  Csipegetve kevés répát,  Néhány dekát, nem egy vékát.  Egy-egy alma csak estére,  Ember adjon a testére.  Adni kéne, mert jön a hideg,  „Kinőtt” nadrág, tiszta ideg.  Lepattogott minden gombom,  Mit vegyek fel? - ez a gondom.  Nyári puccban kinevetnek,  Könnyű nekik: Ők ehetnek! 

Tart a cirkusz a porondon,  bűvész mondja: Abrakadabra(k)!  Lóvá teszi a balga nyulat,  az meg hiszi, marad majd az abrak.  A kötéltáncos imbolyog,  balra billen, utána meg jobbra.  Fent maradni, ez a lényeg,  s nem volna jó leesni a porba.  Az idomár is ostort ragad,  az állatok meg hallgatnak is rája.  Semmi baj, mert birkahússal  be van fogva az oroszlán szája.  A bohóc is porondra lép,  kockás gatya, tavalyi még rajta.  Dől belőle a hülyeség  (meg a gagyi), ez egy ilyen fajta.  A zsonglőr meg zsonglőrködik,  ámulatba esejtve a népet.  Dobálja a karikákat (a számokat),  fényesíti a színpadi képet.  A késdobáló körbedobja,  hajigálja deszka előtt a csaját.  Ha eltévedne egy-egy „gyilok”,  a sok bámész mereszthetné a haját.  Néró császár is megmondta:  Ami kábít, a cirkusz és a kenyérke.  Ha mulatozunk, jót böfögünk,  elmondhatjuk: Ez az, ami megérte!  Előadás holnap is lesz,  lesz nézője ugyanannyi, mint eddig.  Cirkusz is van,  kenyér is van néh

Azzal dicsekedett a másik haverom (az egyikről legutóbb „körmöltem” néhány sort), hogy majdnem sikerült az anyósától megszabadulnia, mert a mama nem volt bekötve az anyósülésen, amikor lemeszelte őket az autópályán a rendőr. Mivel a tettenérés minősített esete forgott fenn, a zsernyák a helyszínen lefoglalta és elkobozta az öregasszonyt – mint bűnjelet. Ez a féleszű meg (mármint a haver), nagy örömmel, fütyörészve autózott tovább - hálát adva a sorsnak, amiért ilyen nagyszerű közeggel találkozhatott - amikor is, szirénázva megelőzte ugyanez a zsaru. Megint megállította és követelte (különböző paragrafusokra hivatkozva), hogy a haver váltsa vissza a vén csajt, mert az betétes. Most vette csak észre. A haver meg, majd meg szakadt a röhögéstől, mert tudja, hogy a vén csoroszlya már régen nem az. Na szóval! Ez a cimbora is készül a parlamenti választásokra. Ebben kitűnő segítő társa a neje, aki egy párját ritkító asszony. Ezért a haver típusú figurák már olyan ritkák, mint az anyósa fogsor

Mondom a nagy tudású haveromnak (annak, amelyiknek az anyósa rendszeresen süt piskótát, de legutóbb nem sikerült neki, mert citrom helyett tévedésből, a teniszlabdát reszelte bele), hogy:  - Jó lenne, ha megkezdenéd a család és a rokonság felkészítését a jövő évi parlamenti választásokra. - Igen, igen! (Helyeselt ez a fékezett habzású, gondterhelten.) - Azért kellene a tréninget elkezdeni minél előbb (folytatta az Einstein-másolat), mert legutóbb is a családunk egy része X-re szavazott, a másik meg Y-ra. Z-re azért nem szavaztunk, mert az arra való voksolást, a rádió és a tévé sem ajánlotta. Mondván, hogy azok így, meg úgy, meg amúgy. Ráfaragtunk, mert most X „szívat”, azelőtt meg Y. Mondom neki : - Figyelj te bamba ökör ! Az nem jutott eszetekbe, hogy éppen ezért, most meg Z-re kellett volna szavaznotok a hazug és köpönyegforgató X, valamint a rabló és hazaáruló Y helyett? - Felmerült ez a változat is, de az anyós, meg az após - akikkel együtt nevelkedtünk a Maónika Són, a Valóv

Mindig legyen újabb célod,  Hogy elérd, amit elérhetsz,  Legyen miért felébredned,  S legyen, amit megélhetsz!  Ha elsőre semmi sem jó,  Kezdd elölről, s ne add fel,  Ami most csak álomszerű,  Azért küzdj meg, ha az kell!  Legyen mindig újabb terved,  Hogy legyen miért harcolni!  Szívós legyél, és eltökélt,  Ne hagyd magad sarcolni!  A Jó Isten is akkor segít,  Ha Te magad is azon vagy.  Becsüld meg azt, amit adott,  S a szerencséd el nem hagy.  Jól gondold meg, kinek hiszel,  Kiben bízhatsz sokáig,  Ki az, aki nem tesz tönkre,  És nem ezért van odáig.  Ha fut a szekér, sok a haver,  Van barátod, sok „ezer”,  Amikor meg baj szakad rád,  Felelős csak te leszel.  Az életedben, ha választasz,  Milliószor gondold át:  Se magadra, se másokra  Ne szabadíts egy hordát!  Válassz mindig magadfajtát,  Abból nincs baj, meglátod.  Ne okozz bajt a Hazádnak,  És teljesül majd az álmod.  *

Azt mondja a  haverom, akinek már régen be van gyepesedve az agya (ezért azt naponta kell locsolni és hetente nyírni – mármint a gyepet az agyán), hogy tegnap az anyósa, gyalogosan, séta közben elütött egy autót és sajnos ő volt a hibás. A vétlen autó totálkáros lett, de a balesetben szerencsére nem sérült meg senki, csak a helyszínelő rendőr, akinek az öreg csaj ki akarta kaparni a szemét, mert az az életkora felől érdeklődött. Amikor meg kijött az autómentő, ez a vén kotló segített feltenni a roncsot a trénerre, mert annak a sofőrje, az eset hallatán nevetőgörcsöt és ebből kifolyólag sérvet is kapott. A haver sehogyan sem érti, miért nem tudott a mama megállni az ütközés előtt, pedig az öreglányban még ABS is van. (Azt kapta tavaly karácsonyra, ajándékba.)  A futóművét meg Ő (mármint a haver), saját kezűleg  állította be neki, egy szőlőkaróval. Ezért kezdetben, nem egy nyomsávon haladt az öreg bige, de most már igen jó az úttartása. Csak néha sodródik le a járdáról, amikor a 'k

A magamfajta öreg jampinak, aki a „zenei” fesztiválok fékezhetetlen rajongója, a zamárdi Sound különös kikapcsolódást jelent. Ilyenkor ellepik a környéket a legváltozatosabb kultúrából érkező és a legkülönbözőbb családi, anyagi háttérrel rendelkező fiatalok. Már a puszta érkezésük is felélénkíti a falut. Bocs’ a „várost”! (2366 fő!) A nagyon vidám „csemeték”, elég zsetonnal, teli piasüvegekkel és saját Hi-Fi berendezésekkel felmálházva érkeznek. Kezdeti viháncos kedvük pedig attól függ, mennyi hiányzik whiskysüvegből ahhoz képest, amikor a vonatra szálltak. Természetesen a többség, józan az érkezéskor, de nem sokáig. Akadnak persze olyanok is, akiknek nem a cefre a fontos - hanem a hatása.    Az egyik CBA-ban, a fehérköpenyes kiszolgálóhölgy szidalmazza az egyik „cimborát”, aki alig áll a lában és a bermudagatyáját is csak a bimballója tartja vissza attól, hogy lecsússzon a bokájára:  - Maga tegnap is itt randalírozott részegen, kérem, hogy távozzon!  Mire emez:  - Hallgasson meg,

A föld az, amin járni tanulsz, ha meglátod a világot A föld az, ami neked terem életet és virágot A föld az, amely felnöveszt és ad enni A föld az, ahonnan a szíved nem hagy elmenni A föld az, amiért a hazafi él, küzdelmesen megharcol A föld az, amit a hódítója kizsigerel, megsarcol A föld az, amit a kufár és a szolgalelkű veszni hagy A föld az, amin, hogyha nem tiéd - csak szolga vagy A föld az, amit őseidtől hagyatékként megkaptál A föld az, amit unokáknak, mint kenyeret, adhatnál A föld az, ami hazád és a nemzetednek lakhelye A föld az, ami befogadja hamvaid, ha eljön majd az ideje A verset azoknak ajánlom, akik bátran kimernek állni a magyar föld védelméért!

– Jani bácsi! Azt beszélik a faluban, hogy 10.000 hektár földet akart venni Ausztriában (kihasználva az ottani gazdák szégyenletesen gyenge, kiszolgáltatott és siralmas anyagi helyzetét), de onnan magát - a szóbeszéd szerint - úgy elhajtották, mint javasasszony a magzatot. – El, a nyavalyás labancok! De, túljárok az eszükön hamarosan. Az volt a bajuk, hogy nincs ott állandó lakásom. – Mi a terve Jani bátyám? – Már be is jelentkeztem ott, egy helyi kocsmába, állandó lakosnak. – De hát az is kikötés (úgy tudjuk), hogy életvitelszerűen ott kell tartózkodnia. – Tudom! Ezért választottam a csehót, és nem egy könyvtárat. – Meg aztán feltétel az is, hogy anyanyelvi szinten kell beszélni az ország nyelvét. – Igen, ezért már a múlt héten megbíztam egy nyelvtanárt, hogy oktasson engem (meg az asszonyt is) osztrák nyelvre – havi negyedórában. – De maga jól beszél németül Jani bá! Az anyósa sváb. A Feketeerdőből ered, mint a Tisza! (Vagy, mint a Duna?) – Ez igaz, de én

Valamelyik, a magyarokért „rajongó”, költségtérítéses jellemhalmaz kitalálta, ünnepeljük meg(!) a trianoni évfordulót. Ez eddig ugyebár gyásznapnak, de minimum emléknapnak számított. Most, hogy divat lett idiótának és megalkuvónak lenni (no meg, a megfelelési kényszer is tombol bennünk), naná hogy élünk az ünneplés lehetőségével!. Gondoltam, én is hozzájárulok az „ünnepi” programok színesítéséhez néhány ötlettel: 8 óra. Reggeli zenés ébresztő, amikor is a román, ukrán, szlovák, szerb és osztrák népviseletbe öltözött zenészek játszanák el a „Tiszán innen, Dunán túl, viszünk mindent nyájastul!” c. „slágert”. Majd a „Nem, nem, nem! Nem megyünk mi innen el, ameddig a házigazda bunkósbottal ki nem ver” című mulatós nótára vonulnának át a helyi piactérre, ahol:  10 órakor kezdődne a főzőverseny. Itt tilos lenne magyaros ételeket főzni, a rendezvény fővédnökének pedig, Clemenceau valamelyik leszármazottját kérnénk fel. (Ha ugyan, van neki!) Ha valaki mégis magyaros ízeket csemp

Eddig azt hittem, jó néhány hozzám hasonló, tájékozatlan hazámfiával együtt, hogy a nemzeti összetartozás „dala” nem más, mint a Magyar Himnusz, a Székely Himnusz és a Szózat.  Tévedtem!  Az összetartozás dalát, csak most szerkesztették meg. Tele olyan mondatokkal, ami "egyértelműen" a trianoni tragédiával és a békediktátum gyalázatával kapcsolatos. A dal szövege "világos" és "nyílt tiltakozás" hazánk szétdarabolása, a magyarság szétszakítása ellen. A „magyar” mint szó, megnyugtatóan „sokszor” le van írva benne. Így, más nációknak, más országokban, nem nagyon érdemes dudorászniuk. A barackfa említése, meg egyenesen "sokkoló" az ország-szétszaggatók számára. Különösen, ha megtévesztés gyanánt, még táncolunk is alatta. (Mert ugye, kevesen táncolnak bánatukban – még ha az embert, hajtja is a vére.) Attól meg biztosan kirázza őket a hideg, ha megtudják, hogy Mi, az összetartozás demonstrálása végett képesek vagyunk egymás talpára is lépni. A tech

Így pontozták ByeAlexet a nézők, meg amit én gondolok erről: 12 pont Németország Akikre mindig is számíthattunk! Zene-ügyben (is) ritkán tévednek. 10 pont Svájc,  Finnország Ahol a dallam és a ritmus, még mindig érték! 8 pont Albánia  Ismerik a sláger fogalmát és értékelik is! 7 pont Hollandia Van zenei hallásuk, most is éltek vele! 6 pont San Marino, Bulgária Mertek az árral szemben úszni. Van ilyen is! 5 pont Litvánia Tudják, mi az hogy muzsika! Dallam, ritmus, harmónia. 4 pont Észtország, Horvátország Horvátoktól a minimum, Észtországtól ajándék. 3 pont Olaszország, Svédország Svédektől érthető, az olaszoktól meglepően kevés.  2 pont Szerbia, Norvégia, Görögország A szerbektől realitás. A másik kettőtől...? (Több, mint a semmi!) És akik, nem sajnálták tőlünk a nulla pontot: Ausztria,  F@sz@ sógoraink vannak, büszkék lehetünk rájuk! Nem először hagytak cserben minket.  Határ-menti fogorvosok! Spóroljatok a fájdalomcsillapítóval! Nagy-Brita

Az egyik tanult cimborám - akivel csak nagy nehezen sikerült megértetni, a ranglétra nem arra való, hogy a tyúkól padlására könnyebben feljuthassunk megnézni, tojt-e már a kopasz nyakú tik, hanem arra, hogyha valaki vinni akarja valamire, annak ne kelljen órákat a liftre várni. Na szóval!  Ez a vadbarom a múlt héten úgy tréfálta meg az anyósát, hogy a vénlánynak ajakrúzs helyett, egy tubus pillanatragasztót adott a kezébe. Azt mondta neki: Anyuka! Ne azt a lejárt szavatosságú meggypiros vackot kenegesse a szájára már évek óta - amitől úgy néz ki, mint hülye gyerek a bodza-kúra után - hanem vettem magának egy színtelen, modernebb szájfestéket, olyat, ami most divat. Szegény, rögtön ki is próbálta! Azóta kitartóan hallgat. A lánya (a haver neje), már az inkvizíciót is kihívatta, hátha azok szóra tudják bírni az öregasszonyt. A fő inkvizítor, tizenkét órás sikertelen próbálkozás után azt mondta az ott várakozó újságíróknak: Nincs mit tenni, vagy beledőlök a kardomba, vagy bea