Gondoltam, én is hozzájárulok az „ünnepi” programok színesítéséhez néhány ötlettel:
8 óra. Reggeli zenés ébresztő, amikor is a román, ukrán, szlovák, szerb és osztrák népviseletbe öltözött zenészek játszanák el a „Tiszán innen, Dunán túl, viszünk mindent nyájastul!” c. „slágert”. Majd a „Nem, nem, nem! Nem megyünk mi innen el, ameddig a házigazda bunkósbottal ki nem ver” című mulatós nótára vonulnának át a helyi piactérre, ahol:
10 órakor kezdődne a főzőverseny. Itt tilos lenne magyaros ételeket főzni, a rendezvény fővédnökének pedig, Clemenceau valamelyik leszármazottját kérnénk fel. (Ha ugyan, van neki!) Ha valaki mégis magyaros ízeket csempészne a bográcsába (eléggé el nem ítélhető módon), attól a helyszínen elkoboznánk a bográcsot, mivel maga a bogrács is (lévén ősi magyar edény) skandalum és sértheti az „ünneplők” érzékenységét.
12 órakor „ünnepi” ebéd a helyi általános iskola tornatermében.
Javasolt fogások: Nya-fogás a székelyzászló miatt (mint előétel), Főételnek, lasagne Orlando módra, desszertnek pedig a Vilson-szelet lenne lenyomva a torkunkon. Akinek ezektől hányingere támadna, annak a homlokát hideg vizes EU zászlóval borogatnánk addig, ameddig úrrá nem lesz rajta az ünnepi érzés.
14 óráig, zaba utáni szuszogás az „ünnepség” résztvevőinek, különös tekintettel a szervilisekre.
Utána, „ünnepi” futballmérkőzés a helyi focipályán. Itt a helybéli csapat (pol-korrekten) tűrné, hogy a vendég csapat kéjes cinizmussal rugdalja őket a labda helyett.
Meccs után pezsgőzés, meggyesi-módra.
16 órától néptánc bemutató. Itt, be lenne mutatva minden olyan magyar népviselet és tánc, amelyik irritálhatja az „albérlőinket”.
18 órakor a Lloyd George-rol elnevezett, „aki marja, az kapja” nemzetközi vetélkedő kezdődne, szomszédaink és barátaink(?) részvételével. A résztvevők pólóján, az ismert és hasznos mondás lenne látható: Fogd a szajrét és kuss! (Elnézést a szélsőséges botlásért! Kuss helyett, fuss-t akartam írni, de már megkevert engem is ez a sok „ünnep”. Még az is előfordulhat, hogy ezek, október hatodikát és november negyedikét is ünneppé nyilvánítják. Akkor pedig (ihaj-csuhaj), mulathatunk szakadásig! A sok daj-dajt, aligha fussa majd a kéményseprő-díjból megmarat tengernyi zseton.)
És végül:
20 órától, magyar „nótabemutatót” és „utcabált” tartanánk (a javából)! Ahol, csak azoknak a nótáját húznák el, akiknek van pofájuk ezt a napot ünnepnek tekinteni!!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése