- Már megint körülöttem ólálkodsz, lompos koma? A szemed sem áll jól.
- Nem tehetek róla – sóhajtozott az ordas – amikor meglátlak, mindig összefut a nyál az arcomban.
- Csakhogy engem, még egyszer nem viszel be a bozótosba és ha nem kotródsz azonnal innen, hívom a fess vadászt, aki majd szitává lövi az ülőgumódat.
Szellős leszel, mint a nyári pizsama.
- Na, ne röhögtesd már ki magadat husika! A te vadászodtól már régen bevonták a fegyvertartási engedélyt, mert tévedésből dúvadnak nézte az anyósát és a szeme közé pörkölt egyet a dupla csövűvel. Utána hetekig sörétet köpött a vén bige.
- Na jó, bökd már ki végre, mit akarsz tőlem és miért vetted elő a ruhásszekrényedből a legdrágább báránybőr öltönyödet - amiben most, itt kelleted magad?
- Arra gondoltam, az volna a legjobb, ha a legközelebbi választásokon rám szavaznátok a nagyival, meg a fess vadászoddal együtt. Ígérem, nem csalódtok majd bennem!
- Hogy is ne! A legutóbbi választások előtt is ígértél fűt-fát, de semmi sem lett belőle. Sőt az ellenkezőjét csináltad. Vinne el egy szűcsmester - vagy a cunami! Úgyhogy, az szavazzon rád megint, akit a negyedik anyja szült. Meg az, aki a Lipótmezőn díszpolgár!
- Higgyél nekem kicsi falat, most majd más lesz a helyzet - csorgatta tovább a nyálat emez. Mostanra én is kezesbáránnyá szelídültem és csakis füvet legelészgetek. Rá sem bírok nézni a konyhakész „piroskákra”. Annyira nem, hogy éppen most írok egy vegetáriánusoknak szánt szakácskönyvet.
Ha megnyerem a választásokat, még azt is meg fogom engedni, hogy a nagyanyád kapjon be engem és nem pedig fordítva - én, őt. (Igaz, már legutóbb is csak bő vízzel tudtam lenyelni az öreglányt, de ez lényegtelen.)
A fess vadászodnak meg elintézem, hogy visszakaphassa majd a puskáját. Rám úgy sem lőhet, mert védett állat vagyok, a sajátjait meg, csak hadd ritkítsa.
- Na látod, te rusnya ordas! (Háborgott Piroska.) Ez itt a baj, hogy az ilyen állatok a védettek, mint amilyen te is vagy.
- Nem tehetek róla – sóhajtozott az ordas – amikor meglátlak, mindig összefut a nyál az arcomban.
- Csakhogy engem, még egyszer nem viszel be a bozótosba és ha nem kotródsz azonnal innen, hívom a fess vadászt, aki majd szitává lövi az ülőgumódat.
Szellős leszel, mint a nyári pizsama.
- Na, ne röhögtesd már ki magadat husika! A te vadászodtól már régen bevonták a fegyvertartási engedélyt, mert tévedésből dúvadnak nézte az anyósát és a szeme közé pörkölt egyet a dupla csövűvel. Utána hetekig sörétet köpött a vén bige.
- Na jó, bökd már ki végre, mit akarsz tőlem és miért vetted elő a ruhásszekrényedből a legdrágább báránybőr öltönyödet - amiben most, itt kelleted magad?
- Arra gondoltam, az volna a legjobb, ha a legközelebbi választásokon rám szavaznátok a nagyival, meg a fess vadászoddal együtt. Ígérem, nem csalódtok majd bennem!
- Hogy is ne! A legutóbbi választások előtt is ígértél fűt-fát, de semmi sem lett belőle. Sőt az ellenkezőjét csináltad. Vinne el egy szűcsmester - vagy a cunami! Úgyhogy, az szavazzon rád megint, akit a negyedik anyja szült. Meg az, aki a Lipótmezőn díszpolgár!
- Higgyél nekem kicsi falat, most majd más lesz a helyzet - csorgatta tovább a nyálat emez. Mostanra én is kezesbáránnyá szelídültem és csakis füvet legelészgetek. Rá sem bírok nézni a konyhakész „piroskákra”. Annyira nem, hogy éppen most írok egy vegetáriánusoknak szánt szakácskönyvet.
Ha megnyerem a választásokat, még azt is meg fogom engedni, hogy a nagyanyád kapjon be engem és nem pedig fordítva - én, őt. (Igaz, már legutóbb is csak bő vízzel tudtam lenyelni az öreglányt, de ez lényegtelen.)
A fess vadászodnak meg elintézem, hogy visszakaphassa majd a puskáját. Rám úgy sem lőhet, mert védett állat vagyok, a sajátjait meg, csak hadd ritkítsa.
- Na látod, te rusnya ordas! (Háborgott Piroska.) Ez itt a baj, hogy az ilyen állatok a védettek, mint amilyen te is vagy.
Fotó: lohere |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése