Azt mondja az egyik haverom (az, amelyik csak akkor nem hazudik, amikor alszik és ezért töretlen a politikai pályafutása), hogy az idei szilvesztert Braziliában töltötték. Eredetileg csak ide a közelbe, Ausztriába akartak menni, de amikor kiderült, hogy az anyósa is velük tart, jobbnak látta az Amazonas vidékét megjelölni az utazás céljául
Amikor megérkeztek, rögtön rá is vette az öreglányt, hogy gázoljon be a folyóba egy kis pancsikázásra, ő meg a nejével, majd a parton fognak szurkolni neki. Igaz hogy a vízben hemzsegnek a piranhák, de a hűsítő habok kárpótolnak a kis kellemetlenségért, amit ezek a falánk halak okozhatnak.
A húsevők nem is vesztegették az időt, rögtön rátámadtak az öreglányra, aminek az lett a következménye, hogy a brazil rádió félóra múlva - az adását megszakítva - jelentette a tömeges halpusztulást az Amazonason. A magyar nagykövetet meg azonnal kiutasították az országból, mert nem tudott elfogadható magyarázatot adni arra, hogy a kiemelten védett piranhák miért adták vissza lelküket a teremtőjüknek ilyen váratlanul és idő előtt.
Szégyenszemre el is kellett onnan kotródniuk – mármint a haveréknak, ezért átköltöztek Rióba.
Ott meg pechükre - a Copacabana strandon - cápaveszélyre hivatkozva senki nem mert a vízbe menni. Mindenki a parton figyelte a közelben úszkáló rettegett fehér és tigriscápákat. A haver anyósa mit sem sejtve (merthogy egy mukkot sem tud „brazilul”) repdesett az örömtől - látva, hogy bőven van hely a tengerben. Rá is vetette magát a habzó hullámokra, őrá meg cápák – magukat. Vesztükre! A szerencsétlen ragadozók nem tudhatták (akkor még), hogy utoljára támadnak emberre.
Másnap olcsóbb lett a cápahús Rióban és a környékén. Még a kutyák is cápát ettek napokig, városszerte. Exportra is jutott bőven.
A haver le akarta beszélni a mamát, hogy este a riói utcabálra is elmenjen velük, de hiába. Ezért aztán, amikor hármasban megjelentek a tengerparti bulin, a zenészek hangszereiket hátrahagyva, fejvesztve menekültek el a helyszínről. (Néhány muzsikust, azóta sem találnak.) A rendezők egy, a közelben álló autó rádiójával oldották meg a brazilos „talpalávalót”.
Hajnalban (kellően lefáradva a szambázástól) akartak visszamenni a Hotel Copacabana Palace-ba-be, de a recepción derült ki, hogy nem is ebben az ötcsillagosban putriban vannak elszállásolva, hanem innen körülbelül 10.000 kilométerre Pesten és ott is a fényűző Nyócker Hotelben, ami attól szép, hogy a szép-kártyát - meg a nem szépet is - elfogadják akkor, ha nincs kéznél más.
Nem volt mit tenni, a strandon húzták meg magukat egy kétszemélyes sátorban, amiről csak reggel derült ki, hogy nem is az aminek hitték a sötétben, hanem csak egy szörfdeszka elhagyott tokja. A haver azt mondja, hogy a neje bele is szorult. Abban hevert a tűző napon egészen addig, ameddig a szörftok gyengén látó gazdája meg nem érkezett. Az, rutinosan kiemelte a tokból az asszonyt, majd egész nap azon szörfözött - a haver legnagyobb ámulatára.
Visszainduláskor, a repülőtéren kerestek egy fapadost, amivel haza tudtak jönni, de állniuk kellett egész úton, mert a padokat frissen festették, amire nem volt szabad ráülniük. (Ezek a gépek azért tudnak ilyen olcsón utasokat szállítani, mert nem 10000 méter magasan repülnek, hanem csak 9998-on.)
Itthon a hatos terminálon a vámos elkobozta az összes cápauszonyt, amit az vénlány fogai között talált. Egy éppen arra járó, szolgálaton kívüli bíró pedig gyorsított eljárásban el is ítélte a öregasszonyt. Halmazati büntetésként, az X-faktor teljes cédére írt anyagát kell neki hallgatnia élete végéig.
A haver szerint anyósa, a kerékbetöréssel, vagy a karóba húzással jobban járt volna!
..............................................................................................
 |
| A szálloda, ahol nem laktak a haverék! |
 |
| Ezek meg ,nem a haver csajai! |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése