-
Na, mi van, lila szemű? Hol a bánatban voltál két hétig, és kik
elől volt pofád elszívni a még viszonylag tiszta levegőt - ez
alatt az idő alatt? Nélküled kellett a kocsmapultot támasztanom
napokig. Vagy talán megint rád zárta anyósod az ólajtót, mint
tavaly, amikor azt hitte, hogy az egy hete levágott mangalicadisznó
kísértete horkol a karámban.
- Dehogyis! Pártalapítással és a támogatói aláírásokkal voltunk elfoglalva. Az asszonnyal úgy döntöttünk, hogy indulunk a választásokon mint képviselőjelölt. Osztottunk-szoroztunk, és arra felismerésre jutottunk, hogy ilyen könnyen ennyi zsozsót még nem kerestünk soha, mint amennyit így kereshetünk.
- Mesélj, faék, hallgatlak!
- Úgy szól a választási törvény, hogy minden, a választáson induló jelölt 1.000.000 forint állami támogatást kap. De ez még semmi, mert ha pártot is alapítunk, további öt milla csoroghat a zsebembe, amit erre az alkalomra már ki is takarítottam. Taknyos zsebkendők ki, a könnyen jött zseton meg be!
- Mit kell azért tennetek, hogy dőljön a lóvé – mármint neked, meg a nejednek?
- Először is (mint ahogyan mondtam), pártot alapítottunk, és én lettem a pártom miniszterelnök-jelöltje is.
- Ne röhögtess már, te eszetlen! Te voltál a környék harmadik leghülyébb embere. Doppingoltál, hogy megelőzhesd az első kettőt. Azt is beszélik, hogy meg akartad „kenni” a helyi állatorvost, hogy te lehess a falu egyetlen bolondja. De ő nem volt hajlandó a vetélytársaidat elaltatni.
- Ez igaz, de azokhoz képest, akik ezt a választási rendszer megalkották, én még mindig egy zseni vagyok.
- Mondasz valamit, pupák! Ebben nincs vita köztünk. Aztán van-e programotok arra az esetre, ha - ne adj Isten - kormányra kerülnétek?
- Van hát!
Első dolgunk lesz, hogy becsókoljunk alaposan a parlamenti büfében.
A második meg, hogy kialudjuk magunkat utána.
A harmadik, hogy alágyújtsunk a húsosfazéknak – miután körülültük azt.
Nagy súlyt helyezünk majd a népre is, hogy a szél ne lökdöshesse őket ide-oda.
Mindenkinek alanyi jogon járhat majd a pofája. Befogni, akkor sem lesz kötelező, ha mi erőszakkal bele akarjuk majd tuszkolni a sült galambot.
Bevezetjük a közmunkát a parlamentben is. Sárga mellényben viríthat majd az összes gombnyomogató.
Ingyen utazhat majd mindenki – a mások csajára, hapsijára, vagyonára és pozíciójára.
A dohányboltok - cigaretta helyett - koporsószöget fognak majd árusítani. (A fölösleges időhúzás elkerülése végett.)
Szigorításokat is bevezetünk – folytatja.
Felemeljük a büntetési tételeket. Rablásért ejnye-bejnye, gyilkosságért meg ennek a duplája jár majd.
Törvénybe iktatjuk, hogy anyóst nem szabad ütni - csak rúgni.
Kiűzzük a helyesen írni nem tudó analfabétákat az országból. Úgyhogy, irkálhatod a blogodat te is majd a Kajmán-szigeteken – vigyorgott a képembe.
- Oké, oké - mondom ennek a megélhetési idiótának -, de akkor kivel fogsz esténként hazatámolyogni az ivóból? Te, majom!
- Dehogyis! Pártalapítással és a támogatói aláírásokkal voltunk elfoglalva. Az asszonnyal úgy döntöttünk, hogy indulunk a választásokon mint képviselőjelölt. Osztottunk-szoroztunk, és arra felismerésre jutottunk, hogy ilyen könnyen ennyi zsozsót még nem kerestünk soha, mint amennyit így kereshetünk.
- Mesélj, faék, hallgatlak!
- Úgy szól a választási törvény, hogy minden, a választáson induló jelölt 1.000.000 forint állami támogatást kap. De ez még semmi, mert ha pártot is alapítunk, további öt milla csoroghat a zsebembe, amit erre az alkalomra már ki is takarítottam. Taknyos zsebkendők ki, a könnyen jött zseton meg be!
- Mit kell azért tennetek, hogy dőljön a lóvé – mármint neked, meg a nejednek?
- Először is (mint ahogyan mondtam), pártot alapítottunk, és én lettem a pártom miniszterelnök-jelöltje is.
- Ne röhögtess már, te eszetlen! Te voltál a környék harmadik leghülyébb embere. Doppingoltál, hogy megelőzhesd az első kettőt. Azt is beszélik, hogy meg akartad „kenni” a helyi állatorvost, hogy te lehess a falu egyetlen bolondja. De ő nem volt hajlandó a vetélytársaidat elaltatni.
- Ez igaz, de azokhoz képest, akik ezt a választási rendszer megalkották, én még mindig egy zseni vagyok.
- Mondasz valamit, pupák! Ebben nincs vita köztünk. Aztán van-e programotok arra az esetre, ha - ne adj Isten - kormányra kerülnétek?
- Van hát!
Első dolgunk lesz, hogy becsókoljunk alaposan a parlamenti büfében.
A második meg, hogy kialudjuk magunkat utána.
A harmadik, hogy alágyújtsunk a húsosfazéknak – miután körülültük azt.
Nagy súlyt helyezünk majd a népre is, hogy a szél ne lökdöshesse őket ide-oda.
Mindenkinek alanyi jogon járhat majd a pofája. Befogni, akkor sem lesz kötelező, ha mi erőszakkal bele akarjuk majd tuszkolni a sült galambot.
Bevezetjük a közmunkát a parlamentben is. Sárga mellényben viríthat majd az összes gombnyomogató.
Ingyen utazhat majd mindenki – a mások csajára, hapsijára, vagyonára és pozíciójára.
A dohányboltok - cigaretta helyett - koporsószöget fognak majd árusítani. (A fölösleges időhúzás elkerülése végett.)
Szigorításokat is bevezetünk – folytatja.
Felemeljük a büntetési tételeket. Rablásért ejnye-bejnye, gyilkosságért meg ennek a duplája jár majd.
Törvénybe iktatjuk, hogy anyóst nem szabad ütni - csak rúgni.
Kiűzzük a helyesen írni nem tudó analfabétákat az országból. Úgyhogy, irkálhatod a blogodat te is majd a Kajmán-szigeteken – vigyorgott a képembe.
- Oké, oké - mondom ennek a megélhetési idiótának -, de akkor kivel fogsz esténként hazatámolyogni az ivóból? Te, majom!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése