Azt mondja a világos gyalog a sakktábla szomszédos kockáján álló sötét gyalognak:
- Figyelj, haver! Már régen akartam kérdezni. Miért vagy te ilyen bosszantóan sötét, hány osztályod van?
- Semennyi, de azt kitűnőre végeztem! Egy kettesem volt csak, az is gyaloglásból. Begyalogoltam a csukott ajtón. A riasztó meg megszólalt.
- Hogy lehet az, hogy a ti oldalatokon mindenki ilyen sötét, mint amilyen te is vagy? A többi gyalog is, a két futó, a két ló, a két bástya, a király, de még a vezéred is!
- Azért van sötét vezérünk, mert őt választottuk. Nem vagyunk annyira sötétek, hogy egy világos vezért válasszunk akkor, amikor itt van kéznél egy velejéig sötét figura is! Ez legalább nem rí ki közülünk!
- A sötét gyalogok rajonganak is érte – gondolom!
- Naná, azért sötétek! Aki meg nem szereti a sötét vezért, az vagy világos, vagy színvak, de mindenképpen szélsőséges és mint olyan, üldözendő. Igyekszünk is letúrni a sakktábláról, mert az ilyen ordas eszméket vall. Nekünk pedig, nem nyolc farkaskomára, hanem nyolc sötét prolira, azaz, gyalogra van szükségünk.
- Tiszta sor, de mi van a futókkal?
- A futók a mi futóbolondjaink! Sötétek, mint a téli hajnal - borult időben. A kettő közül az egyikben nem nagy a bizodalmunk, mert világos a feje. Egy világos fejű figura pedig, nagyon veszélyes lehet a mi sötét táborunkra nézve.
Még az is előfordulhat, hogy nem a neki megszabott irányba lépked majd. Megbontja az egységet, amiben meg, ott van az erő - mint szakács pofájában a fakanál.
- És a lovak?
- A lovak is sötétek. Ennek az a nagy előnye, hogy egy éjszakai sakkpartinál úgy elvegyülhetnek az ellenséges gyalogok között, mint besúgók a kínai piacon. De más gyakorlati haszna is van a sötét lovaknak a világosakkal szemben. Ha például kormos üvegen keresztül nézzük őket (ahogy ükapáink a napfogyatkozást - annak idején), akkor teljesen láthatatlanná válnak, mint anyós a sósavas kádban. Hátránya a sötét lónak, hogy áramszünet idején csak akkor lehet felülni a hátára, ha előtte kitapogattuk - mint javasasszony a furunkulust.
- Mi a helyzet a bástyákkal?
- A bástyáknak is meg vannak a maguk sötét (fekete) előnyei! Ha például a bástyákra támadó és arra felkapaszkodó ellenséget (az egri védők hagyománya szerint) forró szurokkal locsolgatjuk - mint úrilány az orchideát - akkor egyúttal a bástyafalak újra festését is letudhatjuk. Annyival kell csak több szurkot venni a „festéshez”, mint amennyi óhatatlanul is, de a bástyákat ostromló haramiák bőrére hűl és nem a falakra kerül.
Még annyit a bástyákról, hogy egy sötét bástya belülről is sötét. Ezért aztán a mi kutyánk kölyke!
- A királyról még nem beszéltünk!
- Ő közöttünk a legsötétebb, ezért is támadja minden világos vezér, tiszt és gyalog. Mivel ő a király, ő testesíti meg a sötétséget a felsőbb vezetésben. Amikor viszont sarokba szorítják, elég annyit mondani neki, hogy: Matt!
Ami magyarul annyit tesz, hogy: Konyec!
Vagy, hogy a sötétek is értsék: The End !
Esetleg: È finito!
- Figyelj, haver! Már régen akartam kérdezni. Miért vagy te ilyen bosszantóan sötét, hány osztályod van?
- Semennyi, de azt kitűnőre végeztem! Egy kettesem volt csak, az is gyaloglásból. Begyalogoltam a csukott ajtón. A riasztó meg megszólalt.
- Hogy lehet az, hogy a ti oldalatokon mindenki ilyen sötét, mint amilyen te is vagy? A többi gyalog is, a két futó, a két ló, a két bástya, a király, de még a vezéred is!
- Azért van sötét vezérünk, mert őt választottuk. Nem vagyunk annyira sötétek, hogy egy világos vezért válasszunk akkor, amikor itt van kéznél egy velejéig sötét figura is! Ez legalább nem rí ki közülünk!
- A sötét gyalogok rajonganak is érte – gondolom!
- Naná, azért sötétek! Aki meg nem szereti a sötét vezért, az vagy világos, vagy színvak, de mindenképpen szélsőséges és mint olyan, üldözendő. Igyekszünk is letúrni a sakktábláról, mert az ilyen ordas eszméket vall. Nekünk pedig, nem nyolc farkaskomára, hanem nyolc sötét prolira, azaz, gyalogra van szükségünk.
- Tiszta sor, de mi van a futókkal?
- A futók a mi futóbolondjaink! Sötétek, mint a téli hajnal - borult időben. A kettő közül az egyikben nem nagy a bizodalmunk, mert világos a feje. Egy világos fejű figura pedig, nagyon veszélyes lehet a mi sötét táborunkra nézve.
Még az is előfordulhat, hogy nem a neki megszabott irányba lépked majd. Megbontja az egységet, amiben meg, ott van az erő - mint szakács pofájában a fakanál.
- És a lovak?
- A lovak is sötétek. Ennek az a nagy előnye, hogy egy éjszakai sakkpartinál úgy elvegyülhetnek az ellenséges gyalogok között, mint besúgók a kínai piacon. De más gyakorlati haszna is van a sötét lovaknak a világosakkal szemben. Ha például kormos üvegen keresztül nézzük őket (ahogy ükapáink a napfogyatkozást - annak idején), akkor teljesen láthatatlanná válnak, mint anyós a sósavas kádban. Hátránya a sötét lónak, hogy áramszünet idején csak akkor lehet felülni a hátára, ha előtte kitapogattuk - mint javasasszony a furunkulust.
- Mi a helyzet a bástyákkal?
- A bástyáknak is meg vannak a maguk sötét (fekete) előnyei! Ha például a bástyákra támadó és arra felkapaszkodó ellenséget (az egri védők hagyománya szerint) forró szurokkal locsolgatjuk - mint úrilány az orchideát - akkor egyúttal a bástyafalak újra festését is letudhatjuk. Annyival kell csak több szurkot venni a „festéshez”, mint amennyi óhatatlanul is, de a bástyákat ostromló haramiák bőrére hűl és nem a falakra kerül.
Még annyit a bástyákról, hogy egy sötét bástya belülről is sötét. Ezért aztán a mi kutyánk kölyke!
- A királyról még nem beszéltünk!
- Ő közöttünk a legsötétebb, ezért is támadja minden világos vezér, tiszt és gyalog. Mivel ő a király, ő testesíti meg a sötétséget a felsőbb vezetésben. Amikor viszont sarokba szorítják, elég annyit mondani neki, hogy: Matt!
Ami magyarul annyit tesz, hogy: Konyec!
Vagy, hogy a sötétek is értsék: The End !
Esetleg: È finito!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése