A római császárok (annak idején) hamar felismerték - ha azt akarják, hogy az istenadta nép ne morogjon (vagy rosszabb esetben, ne kösse fel őket a legközelebbi lámpavasra), akkor bizony el kell látni a „keményen dolgozó kisembert” „kulturális” programmal és megfelelő mennyiségű harapnivalóval.
Kitalálták a cirkuszt, ami kitűnően elterelte az akkori polgárok figyelmét az akkori bajokról. Baromi jól szórakozott a csőcselék azon, hogy esténként a gladiátorok - szabadulásuk reményében – kardélre hányták egymást, fő műsoridőben és egyenes adásban.
Amelyik pankrátor megúszta az esti fellépést élve, azt a másnapi előadáson rágcsálta meg egy termetes hímoroszlán, mint templom egere a harangkötelet – a közönség nagy örömére és mámoros tombolásának közepette. (Az oroszlán szájától már hetekkel előbb megvonták a jó kis grillezett sült tarját, a majonézes burgonyasalátát és a vörösbort, azért, hogy amikor majd ráengedik a „harcosra”, ne legyen kedve fintorogni a „menü” miatt, és lásson hozzá mihamarabb nassolni - az esélytelen ellenfélből.) Úgyhogy a rabszolgasorsból való szabadulás csak felejthető projekt maradt a cirkuszi viador számára. Viszont cserébe a közönség nem unatkozott, és nem ért rá gondolkodni. A túl sok töprengés egyébként sem volt a kedvenc elfoglaltságuk. Megelégedtek azzal, hogy rendszeresen „tartalmas” és igazán „mókás” kikacsolódásban lehetett részük addig, ameddig nem ők kerültek sorra.
A másik gőzleeresztő rafinéria pedig a kenyérke kiszámítható és mértékletes juttatásában leledzett. Ha tele volt a pógár hasikája friss, ropogós cipócskával (vagy legalábbis azt hitte, hogy tele van), akkor azzal sem törődött, ha történetesen az anyját gyilkolták le a szeme láttára. Jókat böfögött, és köpött arra, hogy éppen az imént csináltak belőle árva gyereket.
Volt mit papizni, a mutter meg vessen magára, amiért beleszaladt a késbe. Máskor majd jobban szétnéz!
Ezért aztán el lehet mondani, hogy a cirkusz-kenyér árukapcsolás kitűnő találmány volt, mindenki jól járt.
A császár elkerülte a kötelet vagy a karóba húzást, mert ugye ki a fene foglalkozik a zsarnok móresre-tanításával akkor, amikor leköti az embert egy „valóvilágos” cirkuszi élvezet. Ráadásul a balgák elé vetett kenyér sem került sok pénzébe a császárnak, mert a hülye nép saját maga termelte meg azt, de a vérszívójának mondott hálát azért, hogy
végül is megehette - a maradékot.
A nép meg?
Boldogan és hálásan köszönte az esténkénti interaktív kikapcsolódás lehetőségét, és örült annak, hogy az oroszlánt nem őneki kellett belülről nézegetnie - mint Jónásnak a cethalat – hanem mindig másoknak.
Az már csak hab a tortán, hogy a kenyér(morzsa) sem volt annyira penészes, mint amilyen lehetett volna! A mennyiséggel sem volt baj, mert amit a jobb sorsra érdemes gladiátor az ismert okoknál fogva meghagyott, azt a söpredék - „aki kapja, marja” alapon - felfalhatta.
*
Megjegyzés: „Komolyan” mondom, hogy nem az utóbbi napok történései juttatták eszembe a fentieket!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése