-
Jani bá! Hallom, megint „móresre tanította” a
nyaraló-szomszédját.
- Naná! Ez a tetű odáig aljasodott, hogy a saját kerítése tövébe - ami eléggé el nem ítélhető módon a telkünk mellett húzódik - trombitavirágot ültetett, és ennek egy része átlógott a portánkra. A vadszőlője is - aminek a felnevelésére nem kapott tőlünk engedélyt - átbújt hozzánk 4,8 centiméterre. Persze, hogy a fiammal meg a vejemmel nekiugrottunk, mint tót az anyja valagának, és megkopasztottuk úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
(Marx összes művei: Döntsd a tőkét, ne siránkozz! c. kötete, 1. fejezet, utolsó bekezdés, 3. sor. "Fordította": József Attila.)
- Az utcabeliek mondják, hogy igencsak barbár rombolást tetszettek végezni. Miért nem örültek annak, hogy a szépen pompázó rengeteg trombitavirág és az üde zöld vadszőlő az önök portáját is díszítette?
- Ennek a mocsoknak a növényei és a virágai ne díszítsék a mi, jogkövető diplomásokból álló családunk portáját. Még távolról se!
- Azt mondják, hogy önök nem csak az áthajló ágakat tarolták le, hanem a szomszéd oldalára átnyúlva lepusztítottak mindent, ami a kezük ügyébe került – természetesen „jogkövető módon”.
- Ez csak azért történhetett, mert a létra néha-néha megbillent alattunk, és óhatatlanul is belevágtunk a túloldali növényzetbe, mint borbélyinas az inggallérba. De úgy kell neki! Miért nem alakított ki (ez a gané) a két porta között egy öt méter széles „senki földjét”. Természetesen a saját telke rovására.
- Annak idején (az átkosban) a szomszédjuk vadi új Mazdája nem lógott át a kerítésen, mégis valahogy lesósavazódott.
- Nem volt ott semmi ilyesmi. Ez a barom tévedésből drótkefével mosta le az autóját. Utána meg csodálkozott, hogy milyen szép, fém-tiszta lett a kocsija.
- Azt beszélték a faluban, hogy ahol átlocsolták a savat a kerítésen, még a tuják is elhervadtak estére.
- El hát! Akkoriban sok savas eső esett – szelektíven. Még mi is csodálkoztunk rajta, hogy ennél az ökörnél zuhogott, nálunk meg egy szem sem esett. Egy nyomozó is járt nálunk ebben az ügyben, de amikor fülébe súgtuk a 3/1, 3/2, és a 3/3-as varázsszámokat, úgy kifarolt a portáról, mint foxi kutya az ürgelyukból.
- Azt is beszélik a faluban, hogy a rendszerváltás előtt néhány hónappal a szomszédját feljelentette valaki, mert a nála megszállt német vendégeitől valutát fogadott el fizetség gyanánt – mint mindenki a Balatonnal, aki szobakiadással foglalkozott. Mielőtt azonban a szomszédot meglepték volna a vámosok és a rendőrök, mint köpőlégy a maradékot - egy kis házkutatásra – maguk (egy órával korábban) lepattantak a környékről, mint kurva a sezlonról, gyorsan és diszkréten. Mire volt ez a nagy sietség, és honnan tudták, hogy eksön lesz?
- Minek néztük volna végig, ennek a nyavalyásnak a kínját? Másnap visszamentünk és pezsgőt bontottunk. A pezsgősdugó még mindig itt lenne a teraszunk kövén, ha akkor (26 éve) nem lőjük át ennek a szemétnek a kertjébe. De dobáltunk már át neki döglött halat is, csakhogy érezze a törődést.
- Visszatérve a kertészeti érdemeikre, Jani bá! Azt mondják, hogy a portájuk előtt (amit annyira óvnak a szomszéd eltévedt virághajtásaitól), akkora a gyom és a bozót egész évben, hogy egy rinocérosz is elakadna benne. Az udvarukon meg akkora a gaz, hogy csak bozótvágó késsel lehet kikísérni a vendéget a kapuig. A házuk is - a szemtanúk szerint - akkora koszfészek, hogy nehezen lehetne űberelni. A Guinness World Records-ba is bekerült, „His Jan Bács filth farm„ címszóval (magyarul: „Jani bácsi szutyoktanyája”). A légy nem mer rászállni a falra, mert fél hogy odaragad, ezért aztán addig kell a levegőben köröznie, amíg ki nem fogy belőle a kerozin. De a nyaralójuk utcai homlokzata sem sokkal különb. A koszos és rozsdás parabolaantennájuktól már több műholdas adás tévébemondója is tetanuszmérgezést kapott. Magukon röhög az egész utca. Mit tetszik ehhez szólni?
- Csak azt tudom mondani, hogy holnaptól rendszeresen locsoljuk ennek a majomnak a most tarra vágott folyondárját és vadszőlőjét különböző tápoldatokkal, mert azt szeretné a jogkövető sokdiplomás családunk, hogy az ismét minél előbb megnőjön, és legalább másfél centire átlógjon megint a kínosan „tiszta” telkünkre. Csak akkor tudunk majd újfent betartani ennek a disznónak - egy nagy adag (alanyi jogunkból eredő) vandalizmussal. Már alig várjuk!
- Naná! Ez a tetű odáig aljasodott, hogy a saját kerítése tövébe - ami eléggé el nem ítélhető módon a telkünk mellett húzódik - trombitavirágot ültetett, és ennek egy része átlógott a portánkra. A vadszőlője is - aminek a felnevelésére nem kapott tőlünk engedélyt - átbújt hozzánk 4,8 centiméterre. Persze, hogy a fiammal meg a vejemmel nekiugrottunk, mint tót az anyja valagának, és megkopasztottuk úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
(Marx összes művei: Döntsd a tőkét, ne siránkozz! c. kötete, 1. fejezet, utolsó bekezdés, 3. sor. "Fordította": József Attila.)
- Az utcabeliek mondják, hogy igencsak barbár rombolást tetszettek végezni. Miért nem örültek annak, hogy a szépen pompázó rengeteg trombitavirág és az üde zöld vadszőlő az önök portáját is díszítette?
- Ennek a mocsoknak a növényei és a virágai ne díszítsék a mi, jogkövető diplomásokból álló családunk portáját. Még távolról se!
- Azt mondják, hogy önök nem csak az áthajló ágakat tarolták le, hanem a szomszéd oldalára átnyúlva lepusztítottak mindent, ami a kezük ügyébe került – természetesen „jogkövető módon”.
- Ez csak azért történhetett, mert a létra néha-néha megbillent alattunk, és óhatatlanul is belevágtunk a túloldali növényzetbe, mint borbélyinas az inggallérba. De úgy kell neki! Miért nem alakított ki (ez a gané) a két porta között egy öt méter széles „senki földjét”. Természetesen a saját telke rovására.
- Annak idején (az átkosban) a szomszédjuk vadi új Mazdája nem lógott át a kerítésen, mégis valahogy lesósavazódott.
- Nem volt ott semmi ilyesmi. Ez a barom tévedésből drótkefével mosta le az autóját. Utána meg csodálkozott, hogy milyen szép, fém-tiszta lett a kocsija.
- Azt beszélték a faluban, hogy ahol átlocsolták a savat a kerítésen, még a tuják is elhervadtak estére.
- El hát! Akkoriban sok savas eső esett – szelektíven. Még mi is csodálkoztunk rajta, hogy ennél az ökörnél zuhogott, nálunk meg egy szem sem esett. Egy nyomozó is járt nálunk ebben az ügyben, de amikor fülébe súgtuk a 3/1, 3/2, és a 3/3-as varázsszámokat, úgy kifarolt a portáról, mint foxi kutya az ürgelyukból.
- Azt is beszélik a faluban, hogy a rendszerváltás előtt néhány hónappal a szomszédját feljelentette valaki, mert a nála megszállt német vendégeitől valutát fogadott el fizetség gyanánt – mint mindenki a Balatonnal, aki szobakiadással foglalkozott. Mielőtt azonban a szomszédot meglepték volna a vámosok és a rendőrök, mint köpőlégy a maradékot - egy kis házkutatásra – maguk (egy órával korábban) lepattantak a környékről, mint kurva a sezlonról, gyorsan és diszkréten. Mire volt ez a nagy sietség, és honnan tudták, hogy eksön lesz?
- Minek néztük volna végig, ennek a nyavalyásnak a kínját? Másnap visszamentünk és pezsgőt bontottunk. A pezsgősdugó még mindig itt lenne a teraszunk kövén, ha akkor (26 éve) nem lőjük át ennek a szemétnek a kertjébe. De dobáltunk már át neki döglött halat is, csakhogy érezze a törődést.
- Visszatérve a kertészeti érdemeikre, Jani bá! Azt mondják, hogy a portájuk előtt (amit annyira óvnak a szomszéd eltévedt virághajtásaitól), akkora a gyom és a bozót egész évben, hogy egy rinocérosz is elakadna benne. Az udvarukon meg akkora a gaz, hogy csak bozótvágó késsel lehet kikísérni a vendéget a kapuig. A házuk is - a szemtanúk szerint - akkora koszfészek, hogy nehezen lehetne űberelni. A Guinness World Records-ba is bekerült, „His Jan Bács filth farm„ címszóval (magyarul: „Jani bácsi szutyoktanyája”). A légy nem mer rászállni a falra, mert fél hogy odaragad, ezért aztán addig kell a levegőben köröznie, amíg ki nem fogy belőle a kerozin. De a nyaralójuk utcai homlokzata sem sokkal különb. A koszos és rozsdás parabolaantennájuktól már több műholdas adás tévébemondója is tetanuszmérgezést kapott. Magukon röhög az egész utca. Mit tetszik ehhez szólni?
- Csak azt tudom mondani, hogy holnaptól rendszeresen locsoljuk ennek a majomnak a most tarra vágott folyondárját és vadszőlőjét különböző tápoldatokkal, mert azt szeretné a jogkövető sokdiplomás családunk, hogy az ismét minél előbb megnőjön, és legalább másfél centire átlógjon megint a kínosan „tiszta” telkünkre. Csak akkor tudunk majd újfent betartani ennek a disznónak - egy nagy adag (alanyi jogunkból eredő) vandalizmussal. Már alig várjuk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése