Azannyát! Nem semmi!
Olyat már hallottam, hogy a magyar emberek megvédték Magyarországot, a hazájukat, sőt sokszor az életük árán is megpróbálták (nem mindig rajtuk múlott, ha néha nem sikerült), de hogy ez fordítva hogyan működik, az számomra rejtély. Mint ahogy az is, miért tapsolta ezt meg (szervilis módon) az a néhány száz figura, aki a helyszínen (valami miatt) éppen ott volt. Egyetlen egy józan agyú sem akadt köztük, aki felkiáltott volna, hogy: - Ácsi, gyerekek! Rázzuk már meg a vízműveket a nyakunkon, mielőtt pirosra tapsikoljuk a „dolgos” tenyerünket! Mit beszél ez? Magyarország megvédi a magyar embereket?
De sajna nem volt köztük egy tökös mikulás sem, aki csitította volna az örömmámorban tobzódó tapsoncokat, mert ők is tudták, hogy a tapsuk is a hülyítést szolgálja, sőt része annak.
Magyarországnak - mint fizikai és közigazgatási határokkal megjelölt, összefüggő földrajzi területnek - nincs ahhoz képessége, hogy megvédje a magyar embereket, mint ahogy az óceánnak sem ahhoz, hogy megvédje a halakat - a halászoktól.
* De akkor ki testesíti meg Magyarországot, aki ádáz küzdelemben megvédhetné az arra rászoruló és a félelemtől vacogó magyar embereket? A hülyének néző és a stábja? De ha ők is magyar emberek, akkor ebben az esetben ők sem védők, hanem védettek. Nem beszélve arról, hogy Magyarországnak aposztrofálni magukat, krónikus szellemi károsodottságra vall. Ha pedig mégis ők lennének Magyarország, akkor hogyhogy még bírják a „gürit” – így, 2000 évesen is?
* Az is elképzelhető, hogy a hülyének néző azokra gondolt (mint Magyarország), akik nem tekintik magukat magyarnak, de valami miatt mégis itt lébecolnak. Ezek viszont nem arról híresek, hogy éjt nappallá téve védelmezik a magyar embereket. Ha ezeknek kellett volna megvédeni a magyarokat az évezredek folyamán, már régen kihaltunk volna, mint a kardfogú tigris, vagy mint a tarajos dinó.
Itt tartottam a vívódásban, amikor rájöttem, hogy nem a hülyének néző a hibás abban, hogy mondata szavai ebben a sorrendben jutottak el hozzám, hanem én. Ugyanis ezen az estén fordítva lustálkodtam a kanapén. Most ott volt a fejem, ahol máskor a lábam szokott lenni.
Ebből is látni, hogy mi mindenre kell itt vigyázni! Mert ha nincs résen a pógár (és összevissza hempereg a pamlagon), könnyen hülyének nézhetik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése