- Hát még ettől is többet…?
- Hallom, egyik napról a másikra úgy meggazdagodott, hogy magához képest a katari olajsejk is csak egy lepusztult csövesnek tűnik. Pedig nem is olyan régen, annyira ágról szakadtnak tetszett lenni, hogy a templom egere sem fogadta a köszönését, hiába hajbókolt neki.
- Vót ilyen, bizony!
- Abban a kabátban tetszett járni évekig, amelyet korábban a szomszéd kutyája alól húztak ki, és amelyikbe az állat többször is belekölykedzett. De az autója sem volt különb. Akitől vette a járgányt, az tyúkólnak használta előtte. A kesztyűtartóban keltek a kiscsibék, a kakas meg a hátsó ülésen szeretkezett a jércékkel. A háza is fura paraméterekkel rendelkezett. Mindig cabrio lett belőle, amikor egy közepes erősségű szél elvonult felette. Az „épület” beosztása is szerény, visszafogott volt. A padlás – az olcsóbb fűthetőség miatt - össze volt nyitva a pincével, az amerikai konyha meg a disznóóllal. Az utóbbi megoldás nagy előnnyel bírt, hiszen így a koca GPS nélkül is gyorsan eljuthatott volna a fazékig. Azért a feltételes mód, mert Jani bá'-n kívül egy disznó sem lakott ott soha.
- Nono! Én is csak akkor, amikor totálra be voltam állítva!
- A kocsmában sem volt már hitele, Jani bá'! Amikor bement a csehóba, a kocsmáros a pult alá bújt, hogy ne kelljen magát kiszolgálnia. Ott lapított addig, amíg Jani bá'-t el nem vitte onnan a rosseb. Ezért aztán olyan ritkán tetszett piához jutni, mint szajha a becsületrendhez.
- Attól talán sűrűbben!
- De most, amikor rejtélyes módon sokszoros milliárdossá tetszett válni, és a bőre alatt is kötegestől pang a zseton (annak ellenére, hogy az igavonástól egyszer sem túrósodott meg a háta), tud élni, Jani bá'! Hallom, azóta két biciklin ül egyszerre, három evőkanalat rak a szájába, és öt pár cipőt húz a lábára, amikor el akar menni otthonról. Ráadásul húszezresekkel törli az orrát, de még a kutyája is herendiből eszi a pármai sonkát és a kanadai királyrákot.
- Adjon magára az ember - ha már egyszer fussa!
- A környékbeli öregasszonyok azt pusmogják, hogy szegény blökinek már nagyon elege van a olaszos hidegtálakból meg az angolos villásreggelikből is. Csak azért nem megy világgá, mert a 24 karátos vastag aranyláncot - amivel ki van pányvázva - nem bírja elszakítani. Azt mondják, hogy ezt a hirtelen jött gazdagságot és az ezzel járó lelki nyomást csak a Bahamákon tudja elviselni, Jani bá', ahol kikapcsolódásként reggelente kilovagol egy méregdrágán bérelt tengeri csikón. Napközben meg a hűs pálmafák alatt sasolja a bennszülött csajok kerek popóját (no meg azt, hogy jönnek-e magáért).
- Mit lehet tenni, ha már egyszer ölembe hullott ez a lehetőség?
- Beszélik, hogy akkora birtokot vásárolt össze magának, hogy ehhez képest az Oszmán Birodalom csak egy zsebkendőnyi hobbikert volt csupán. Ha körbe akarná pisilni (mint ahogyan azt a vadon élő állatok szokták a territóriumukkal), a világ összes pöpöse is kevés lenne hozzá.
- Mit mondjak erre? -
Úgy hírlik, idehaza meg olyan terepjáróban tetszik pöffeszkedni, amiből csak kettő van a világon. Az egyikkel maga grasszál naphosszat, a másikat meg néhány napja vitte el a végrehajtó a szaudi királytól, mert szegény feje éppen annak a fenntartása miatt ment csődbe.
- Sajnálom őt emiatt, de ebből is látni, hogy nem vagyunk egy „súlycsoportban”!
- Pedig ő az olajból gazdagodott meg, Jani bá'! És maga?
- Ezen már én is gondolkodtam. De arra még mindig nem jöttem rá, hogyan tudtam ilyen gyors ütemben megtollasodni (ráadásul nulla teljesítménnyel), és addig jó, amíg ezt csak te kérdezed meg!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése