Azt mondja a haverom (az, amelyiknek az esze olyan éles, mint a szamuráj kard, és emiatt csak fegyvertartási engedéllyel használhatja), hogy úgy ki van borulva, mint a kofaszatyor.
- Aztán mi miatt vagy ilyen fáradt, cimbora? – kérdeztem.
- Mosok, főzök, takarítok az anyósom helyett, mert ő nem ér rá az ilyesmire.
- Mi köti le az idejét ennyire, ami miatt az asszonymunkát is neked kell elvégezni, te balfácán?
- A „kálváriám” akkor kezdődött, amikor hetekkel ezelőtt az öreglány megtudta a fősodratú tévéből, hogy manapság a rettegés a trendi minden olyan nyugdíjasnál, aki valamit is ad magára, meg arra, amivel hülyítik. Aki meg mégsem retteg, az annyit is ér!
- Ennek fényében mit lépett a mama?
- Gondosan beosztotta ettől kezdve a napjait annak érdekében, hogy a leghatékonyabban tudjon rettegni – eleget téve az elvárásoknak.
· Hatkor kel, miután a paplan alól kikukucskálva meggyőződött arról, hogy „tiszta a levegő”, nincs a szekrény mögött egy szélsőséges, nyugdíjasokat mocskoló figura sem.
· Félóra pucolkodás, kívül-belül. Kívül dezodor, belül törkölypálinka. A biztonság kedvéért a fürdőszobát is mindig a vészkijáraton szokta elhagyni azután, hogy ott felöltözött. A hétköznapi viselete egy golyóállómellény, egy rozsdás erényöv, ami megvédi az övön aluli trágár beszólásoktól, valamint egy pár, a heteseknél használatos acél sodronykesztyű. Ezért aztán úgy néz ki mindig, mint egy páncélos lovag a középkorban – ló nélkül.
· Fél héttől hétig felkészülés a rettegésre, villás reggelivel. (A villát a pajtából mindig odakészíti maga mellé, mert hát ugye, soha sem lehet tudni.)
· Hétkor - percre pontosan - látványosan elkezd rettegni, ami délig tart. Néha besegít neki a szomszéd Rozi néni is, aki a mókásabb rettegők közé tartozik, mert ő már a rettegés megzenésített formáját is ismeri: se dallam, se ritmus, se rím!
· Délben egyórás ebédszünet és feltöltődés a Déli Krónikából: muníció a további, zökkenőmentes rettegéshez.
· Délután egytől folytatódik a rettegés este hatig, majd vacsora az após társaságában, aki viszont a paranoiás anyósomtól retteg. Joggal! Az van mindig, amit az öreg bige szigorúan parancsba ad. Szegény öreg, retteg nem rettegni.
· Vacsora után már a papával együtt, szép öregesen, kéz a kézben, a „fősodratút” áhítattal nézve - és abból erőt merítve - rettegnek békésen este tízig.
· Tízkor lefekvés, de előtte benéznek az ágy alá, nincs-e ott egy zsigerből gyalázkodó, köpködő szélsőséges, aki miatt másnap is nagy élvezettel, lelkesen és odaadóan retteghetnek tovább.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése