- A faterom az oka mindennek. Tőle örököltem azokat a géneket, amelyeknek köszönhető, hogy nem bírok magammal, amikor meglátok egy fényes szőrű magyar tarkát.
- A kedves papa is ilyen bővérű pára volt, mint ön? Mondjon néhány szót róla is!
- Ő egy ököruszályon volt kormányos fiatalkorában. Ezért aztán sokat látott marhaként- később a falujában - kinevezték tenyészbikának. Döglöttek érte a tehenek. (Meg miatta is!) Munkabírására jellemző volt, hogy a környék összes borja rá hasonlított - akkoriban. De régen még helyén kezelték a dolgokat, és ezért nem meghurcoltatás járt, hanem kitüntetés. Négy egymást követő évben is elnyerte a megtisztelő „Falu bikája” címet. Sajna nem érhette meg a nyugdíjazását, mert a hülye sofőrje egy alkalommal rosszul táplálta be GPS-ébe az úti célt, és emiatt tévedésből behajtott egy közeli vágóhíd nyitott kapuján. Soha többé nem láttam az öregemet. Napokkal később valaki látni vélte egy gulyáspartin, azonban az illető nem volt egészen biztos abban, hogy a fater volt a tányéron.
- Térjünk vissza az ön gyalázatos „nőügyeire”! T. Riska elmondása szerint önök békésen legelőztek egy virágos réten, amikor maga váratlanul rá akart ugrani. Szegény úgy meglepődött, hogy se nyelni, se köpni nem tudott. Menekülésre sem volt lehetősége. Sehol egy vészkijárat. Elöl a villanypásztor, hátul meg maga. Oldalra sem akart sasszézni, mert azért annyira nem volt bolond, hogy kihagyja ezt a lamúrt. Mondja, tisztességes dolog ez?
- Ez nem tisztesség, hanem vérmérséklet dolga. Egy valamirevaló bika, aki ad is magára, azzal kel és fekszik, hogy naphosszat üldözi a teheneket – ha kell, ha nem. Azt meg egy marha honnan is tudhatná, mikor kell és mikor nem. A gerjedelem az gerjedelem!
- Ezek szerint magát nem zavarja, hogy T. Riska fiatal üsző létére olyan traumát szerzett egy életre, ami miatt a jövőben szívesebben kacérkodik egy mészárossal, mint a maga fajtájával. Nem kellene az évek során felhalmozott bűneit jóvátennie?
- Miért kellene? Hálás lehet nekem T. Riska, mert elintéztem annak idején, hogy őt ne vágómarhaként kezeljék a telepen, hanem fejőstehénként. Kár volt, elég nagy marha voltam! De hát az ökör is holtig tanul – tinó korától kezdve.
- Tehát nem kér bocsánatot?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése