Gyanútlanul üldögéltem (valamelyik este) az LCD előtt, és babrálgattam a kezemben lévő távbaszkurátort, amikor egészen véletlenül a „kedvenc” hülyének nézőm jelent meg a fősodratú képernyőn. Rögtön bele is kezdett a hülyének nézésembe - csak arra várt, hogy odalapozzak hozzá!
Azt mondja a „közvélemény-kutatókra” hivatkozva, hogy ha most lennének a választások, az X párt megint kétharmaddal nyerné meg azt. Merthogy így, meg úgy, meg amúgy…..!
Illedelmesen végighallgattam, ha már nekem beszélt, majd átnyomkodtam egy másik csatornára, ahol meg azt hallottam - szintén a közvélemény-kutatókra hivatkozva, hogy az összes párt közül (ugyanez) az X párt a legelutasítottabb. A választópolgárok kétharmada a háta közepére sem kívánja ezeket.
Azannyát!
Álljon má' meg a lakodalmas menet, mert cerkája van a menyasszonynak! Hogy is van ez? Itt valaki pofátlanul hazudozva nézi hülyének az embereket, vagy ha mindkét állítás igaz, akkor valamiről lemaradtam? Amíg nem figyeltem oda, ekkorát változtak volna a matematika alapigazságai, ami szerint a 100%-ba - mint egészbe - csak egy kétharmad férhet bele, no meg persze a fennmaradó satnya egyharmad? Az utóbbi eshetőség a legvalószínűbb (mármint az, hogy tudományosan elmaradott lehetek), mert ezek a hírolvasók (különösen az előbbi) arról híresek, hogy inkább a nyelvüket hagyják kitépni, minthogy egyetlen hazug szó is kibukjon a szájukon.
Mindig is hótt hülye és járatlan voltam a számok világában - diákkoromban például, több matektanáromnak is derékba törtem a pályafutását, akik meg nem adták fel a hülyítlenítésemet, azok maradandó egészségkárosodással váltak rokkant nyugdíjassá, még mielőtt kimaradtam volna a suliból. Ennek ellenére végére akartam járni a dolgoknak.
„Tudományos” munkásságom arra irányult, hogyan férhet el egyszerre két(!) 66,66 százaléknyi „dudás” is, egy 100 százalék nagyságú „csárdában”- a hozzájuk tartozó két darab 33,33 százaléknyi „cimbalmossal”. Átfedés nem lehetséges, mert akit kedvelünk, azt nem tudjuk utálni, és fordítva is ez a helyzet. Akkor mégis: az egy egészből hogyan tudunk két darab kétharmadot kivenni?
Már Einstein is rájött arra (miután a felesége megsúgta neki), hogy „valahonnan csak úgy tudunk kivenni valamit, ha előbb beletesszük”. Ez, ugye, világos, mint a frissen meszelt tyúkól! Gyakorlatban hogyan is fest a képlet?
Szerezzünk be két, szépen fejlett kétharmadot a hozzájuk tartozó két darab egyharmaddal együtt, és azokat helyezzük egy jól előkészített és kizsírozott egészbe. (Már az ausztrál kutatók és a brit tudósok is idejében felismerték, hogy nincs kétharmad egyharmad nélkül, tehát a két darab egyharmadnak is ott a helye, ahol a nagyobb tesóiknak.) Igen ám, de az egészbe bekerülve a két darab egyharmad (ha összehaverkodik egymással) kétharmaddá avanzsálhat. Egyharmad + egyharmad = kétharmaddal, ami miatt most már három darab kétharmad feszítheti belülről a tágulni nem képes egy egészet – leánykori nevén a 100 százalékot.
Igaz, ennek megvan a járulékos haszna is. Mégpedig az, hogy az így nyert harmadik kétharmadot később tetszés szerint felhasználhatjuk bármire. De addig is gondosan takarjuk le egy ócska rablómesével, és így tárolhatjuk évekig a hűvösön - a hülyének nézőkkel együtt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése