Azt mondja a haverom – az, amelyik kézzel rajzolt Erzsébet-utalványok és lecsírázott választási krumplik továbbértékesítésében „utazott„ - hogy neki is hozott ez a projekt annyit, mint amennyi az ország leggazdagabbjának van, 350 – 400 milliárdot.
- Mennyit hozott ez neked, te, féleszű?
- 350 milliárdot, méghozzá ropogós tíz- és húszezresekben!
- 1 millánál tovább el sem tudsz látni, gumigolyó! Van fogalmad arról, mennyi az a 350 milliárd? Ha megígéred, hogy nem szédülsz bele, elmagyarázom.
Kezdjük az elején! Egy milliárd az ezer millió. Ha ezt beszorzod háromszázötvennel, akkor lesz belőle 350 ezerszer egymillió! Azaz: 350 milliárd. Vagyis: egy nettó 175.000 forintot kereső magyar báránynak 2 millió hónapot kellene robotolni ahhoz, hogy ennyi zseton üthesse a markát. 2 millió hónap pedig kb. 166.667, azaz százhatvanhatezer hatszázhatvanhét év. Ha most 30 éves vagy, 166.697 évesen mehetnél nyugdíjba, kis pupák. (Persze, amilyen eszementen szavazgatsz mindig, hamarosan ez lesz a nyugdíjkorhatár.) Tudtál követni, nokedli?
Ezért aztán gyanús nekem, hogy a kampánykrumpliból és a klónozott alamizsnacetlikből ennyi összejöhetett neked. Mindenesetre: jól meg röhögtettél.
- Jó van má’, no! Lehet, hogy egy-két forinttal elszámoltam magam, de holnap délelőtt megint átnyálazom az egészet.
- Mit nyálazol te át, zsírgombóc? Ekkora összeg átszámolása (hagyományos módszerrel) annyi időt venne igénybe, hogy még az ükunokád ükunokája is csak a harmadik életében tudna a végére járni. Én elhiszem neked, hogy okosabb vagy, mint Zuckerberg és Bill Gates együttvéve, de mihez kezdesz ekkora vagyonnal?
- A teljes összeget visszaforgatom a vállalkozásomba. Még több krumpli, még több Bözsi nevű könyörpapír, még több hiszékeny balek és így tovább!
- Mi van akkor, ha a krumpli helyett inkább rizsre bukna a jó nép?
- A rizsa terítése is megoldott. Igény van rá. Napi 24 órában tudjuk nyomni nekik a rizsát. A „rászorultak” kiválasztódásában a „közmédia” is segít. Ez a mennyiség és adagolás elég a függőség kialakításához, ami miatt később csakis az elhintett rizsának hinne mindenki. (No, meg a rizsa-hintőnek.) Bedobunk majd a köztudatba egy szlogent is: „Egy a tábor, több a rizsa!” felkiáltással.
- De mi van, ha egyszer (valamilyen csoda folytán) a rizsa-bódultak észhez térnek és rájönnek, hogy totálhülyét csináltál belőlük?
- Akkor rögtön profilt váltunk és másfajta „dizájner drogot” osztogatunk majd. Szóba jöhet a gyíkfejűek harapása elleni szérum, esővíz formájában, de a balatoni, adriai luxus hotelek, villák és jachtok levegőjének zacskós csomagolásban való terjesztése is - borsodi, ormánsági és nyóc keres lefedettséggel.
- A falubeliek hogyan élik meg a pofátlan gazdagodásodat, kis gömböc?
- Azt mondják: inkább egy falunkbéli lopja össze magát, mint egy jöttment, és mivel halvány gőzük sincs arról, mennyi az annyi, csendesek maradnak, mint a radványi sötét erdő.
- Nem félsz, hogy ha mégis megutálnak a szimpatizánsaid, más neppert keresnek helyetted?
- Nem, mert elhitettem velük, hogy nincs tőlem jobb: „Én is lopok, te is lopsz, ő is lop, mindenki lop.” Úgy magukba szívták ezt a rablómesét, mint fosóhomok az esővizet.
- Jó van má’, no! Lehet, hogy egy-két forinttal elszámoltam magam, de holnap délelőtt megint átnyálazom az egészet.
- Mit nyálazol te át, zsírgombóc? Ekkora összeg átszámolása (hagyományos módszerrel) annyi időt venne igénybe, hogy még az ükunokád ükunokája is csak a harmadik életében tudna a végére járni. Én elhiszem neked, hogy okosabb vagy, mint Zuckerberg és Bill Gates együttvéve, de mihez kezdesz ekkora vagyonnal?
- A teljes összeget visszaforgatom a vállalkozásomba. Még több krumpli, még több Bözsi nevű könyörpapír, még több hiszékeny balek és így tovább!
- Mi van akkor, ha a krumpli helyett inkább rizsre bukna a jó nép?
- A rizsa terítése is megoldott. Igény van rá. Napi 24 órában tudjuk nyomni nekik a rizsát. A „rászorultak” kiválasztódásában a „közmédia” is segít. Ez a mennyiség és adagolás elég a függőség kialakításához, ami miatt később csakis az elhintett rizsának hinne mindenki. (No, meg a rizsa-hintőnek.) Bedobunk majd a köztudatba egy szlogent is: „Egy a tábor, több a rizsa!” felkiáltással.
- De mi van, ha egyszer (valamilyen csoda folytán) a rizsa-bódultak észhez térnek és rájönnek, hogy totálhülyét csináltál belőlük?
- Akkor rögtön profilt váltunk és másfajta „dizájner drogot” osztogatunk majd. Szóba jöhet a gyíkfejűek harapása elleni szérum, esővíz formájában, de a balatoni, adriai luxus hotelek, villák és jachtok levegőjének zacskós csomagolásban való terjesztése is - borsodi, ormánsági és nyóc keres lefedettséggel.
- A falubeliek hogyan élik meg a pofátlan gazdagodásodat, kis gömböc?
- Azt mondják: inkább egy falunkbéli lopja össze magát, mint egy jöttment, és mivel halvány gőzük sincs arról, mennyi az annyi, csendesek maradnak, mint a radványi sötét erdő.
- Nem félsz, hogy ha mégis megutálnak a szimpatizánsaid, más neppert keresnek helyetted?
- Nem, mert elhitettem velük, hogy nincs tőlem jobb: „Én is lopok, te is lopsz, ő is lop, mindenki lop.” Úgy magukba szívták ezt a rablómesét, mint fosóhomok az esővizet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése