Hétfő: Csirke far-hát gazdagon
Egy jómódú, elhízott jérce far-hátát sós vízben addig főzzük, ameddig az azt nem mondja, hogy most már elég, majd egy üres tányérra helyezve két pofára megtömjük magunkat vele. Az étel gazdagságát az adja, hogy kajolása közben egy dúsgazdag milliárdos fotóját nézegetjük az okos telefonunkon (ha van), miként eszi a kanadai királyrákot, vörös kaviáros mangósalátával, mindezek mellé Taste of Diamons pezsgőt kortyolgatva, luxusjachtja fedélzetén.
Kedd: Csirke far-hát szegényesen (kímélősen)
Ugyanúgy készül, mint a gazdag változat, csak itt egy girhes, magát agyontojt tikocska hátsófelét kell elfogyasztanunk – ha tetszik, ha nem. Fontos, hogy porcelán- tányér helyett olcsó virágkaspó-alátétből csipegessük ki a pipit, és ne nézegessük telefonunkon a jachtos palit, se azt, mit töm magába, és milyen drága pezsgővel öblíti azt le. Ez az ételváltozat azért kímélős, mert ha nem bámuljuk a telónkat evés közben, nem „fogy” annak az aksija sem.
Szerda: Mexikói csirke far-hát
Mint ahogy a nevéből is kitűnik, ez az ételkülönlegesség mexikói alapanyagokból készül.
Hozzávalók: egy hatlövetű colt (amivel a tyúkot leterítjük), néhány amigos (akik értenek a fegyverforgatáshoz), valami kevéske morzsolt kukorica, amit a tyúknak már nem volt ideje megenni, és amit a szafthoz adunk végül.
Fontos: a kukoricaszemeket ne együk ki az ételből, hanem túrjuk fel a tányér szélére – újrahasznosítás végett. Az így megtakarított takarmány elég lehet a következő csirke felneveléséhez is. Italként a „tequila puro”-t ajánljuk bámulni - valamelyik belvárosi kirakatban!
Csütörtök: Magyaros csirke far-hát
Hozzávalók: egy kiló nagyon szép és friss borjúhátszín, egy haver (aki kölcsön ad rá), kis só, olaj és egy serpenyő.
Elkészítése: Vegyünk egy kiló borjúhátszínt kamatmentes hitelre, majd a hentesüzlet előtt az utcán, adjuk is el azonnal 300 forinttal drágábban. Ezen a háromszáz forinton (ugyanabban a boltban) vegyünk egy kiló csirke far-hátat, a megmaradt lóvét pedig vigyük vissza a havernak. Az így (0 forint befektetéssel) vásárolt farhátat otthon - tetszés szerint - elkészítjük, majd két pofára habzsoljuk. A magyarosságát az adja, hogy az utcai balekon kívül senkinek sem került pénzébe ez a kulináris élvezet.
Péntek: Embörös csirke far-hát, fatányéron
Hozzávalók: egy rideg tartáson felcseperedett egész csirke (amelyikből kinyerjük majd a far-hátat), egy embör (aki azt kinyeri), só, olaj és egy kétlapos rezsó.
Elkészítése: A kinyert farhátat egy serpenyőben addig sütjük a rezsó egyik lapján ameddig kell, majd serpenyőstől együtt áthelyezzük a másik platnira, hogy a farhát másik oldala is megsüljön. A két rezsólapos sütés előnye, hogy így nem keverednek az ízek fölöslegesen. Ha kész, akkor egy szögletes fatányérra tálaljuk. A szögletes fatányér azért jó, mert ha élére állítjuk azt (helyszűke miatt), akkor sem gurul le az asztalról. A gravitáció miatt előfordulhat, hogy a pipihús egy kicsit nyugtalanabb lesz rajta, ezért evés előtt azt a tányérhoz kell szögelni.
Szombat: Csirke far-hát jóasszony módra, flambírozva
Hozzávalók: egy darab csirke far-hát (felaprítva), egy jóasszony (egészben), kevéske kumisz, tepsi, búbos kemence.
Elkészítése: Az aprított csirke far-hátat a tepsibe helyezzük (gondosan ügyelve arra, hogy ne tévesszük össze az ott toporgó jóasszonnyal), majd búbos kemencében pirosra sütjük. A végén flambírozzuk házi készítésű kumisszal.
A kumisz elkészítése házilag: Vegyünk egy fejhető kancát, és fejjük meg! Egy pofányi kancatejet vegyünk a pofazacskónkba, majd csukott szájjal érleljük ott addig, amíg az meg nem erjed. Nyáron ez kb. négy nap, télen egy bő hét. Amikor 45 fokra szeszesedett, köpjük ki egy üres vödörbe, és ezt addig ismételgessük, amíg a friss kancatej el nem fogy a másik vödörből. Ha készen vagyunk, a Kumiszt üvegekbe töltjük, és hűtés nélkül tároljuk.
Figyelmeztetés! Az anyós elől dugni kell!
Vasárnap: Csirke far-hát nyereg alatt puhítva
Hozzávalók: egy hatóságilag befagyasztott csirke far-hát, egy nyereg, egy ló (rezsó helyett), bugylibicska, küszöb.
Elkészítése: A befagyasztott csirke far-hátat a nyereg és a ló közé tesszük, majd addig ügetünk velük körbe-körbe az udvaron, amíg a felhevült pacin a pipihús ki nem olvad, majd szép pirosra nem sül. (Vigyázni kell, hogy oda ne égjen végleg, mert akkor a szomszéd azt hiheti, hogy púpos lovunk van.) Az omlósra puhult far-hátat tálaljuk, és a küszöbön ülve, bugylibicska segítségével jóízűen elfogyasztjuk. Mivel ez egy rusztikus étel, a szervírozása nem igényli a nálunk megszokott, mindennapos rongyrázó tálalási formát, ezért ilyenkor a személyzetnek is szabad napot adhatunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése