Gondoltam, én is beszállok a választási kampány össznépi vitájába. Rámentem a Facebookra, hogy hallassam a hangomat, mint a nép egyszerű fia. Arra nem számítottam, hogy tőlem egyszerűbbek is vannak ott. Az első kommentemre kisvártatva meg is érkezett egy rövid, de annál tartalmasabb válasz: „Te vén fax, ki kíváncsi a véleményedre már!”
„Azannyát, itt gatya a helyzet!” – mondtam magamban -, és gyorsan átgörgettem egy másik posztra. Ott meg egy - vélhetően felüliskolázott - „művészettörténész” elemezte röviden azt, hogy ki vagyok: „Nagy Pikasszó vagy, barom!” A két jelző közül csak az utóbbit sikerült helyesen leírnia. Talán, mert ott hazai pályán van a cimbora. De az is lehet, hogy ez a Pikasszó nem az a Picasso! Na, mindegy.
Alighogy lehiggadt bennem az ideg, egy újabb kommentemre is rámozdult valaki: ”Mit keresel itt? Menj vissza az eladhatatlan képeidhez!” Ennek gyorsan meg is köszöntem, hogy önzetlenül a segítségemre sietett, és kimentett az adóhivatalnál. Soha nem felejtem el neki!
De ez csak a képeimhez küldött vissza, voltak, akik máshova. Nem akarom részletezni. A választékos anyázás alapkövetelmény a Facebook politikai tartalmú oldalain. Aki nem tud habzó szájjal anyázni, az oda se menjen! Kezdő anyázókat nem látnak ott szívesen!
Volt olyan is, aki nem lacafacázott. Megkérdezte: „Mit okoskodsz itt, amikor a temetők meg üresek!”
Ha pedig valaki szembesülni akar azzal, hányféle tulajdonsággal bír, amit mások fedeznek fel benne, akkor egy tapodtat se távolodjon a Facebooktól, amíg teljesen tisztában nem lesz saját emberi „nagyságával”! A „kedves” kommentelő társaim ilyesmikkel „hízelegtek” nekem: vén szar, demens trotty, idióta szarházi, Gyurcsány kutyája, Orbán kapcája, Putyin-bérenc, Soros-féreg, náci barom, büdös komcsi, libsi seggnyaló, falusi tahó, nyóckeres proli, szellemi toprongy, krumplis gödör, tehetségtelen idióta, fidesz-tapló, bolsi provokátor, zsebfasiszta, öreg munkásőr, stb. A fenti, egymásnak is ellentmondó jelzőket az indokolta, hogy némelyik „elemző” nem tudta eldönteni, hogy melyik oldalon is állok.
Az irónia nehéz műfaj. Ezért nem lepett meg, amikor egy ismert humorista azzal fenyegetett, hogy gyorsan el fog hallgattatni, mert megvan hozzá az ereje. Egy másik „tanult ember” pedig azért, mert enyhén eltért a véleményem az övétől, perrel fenyegetett. Ajánlotta, sürgősen keressek ügyvédet magamnak. Mondtam neki, oké, kettő is van a közvetlen családomban, és éppen most röhögték könnyesre magukat a fenyegetéseid miatt. Szóval, ment a kampány adok-kapok.
Voltak, akik a hiányosságaimra figyelmeztettek:
A szövegértésem a nullával egyenlő. A helyesírásom az ötéves gyerek szintjét sem éri el. (Ez talán igaz!) Végre megtanulhatnék festeni. stb.
Akadt segítőkész ember is. Árajánlatot kért tőlem a disznóólja kifestéséhez. De nem jött össze az üzlet, mert arra az időre, amíg festem az ólat, ki kellett volna költöznie onnan.
Végül pedig itt a kedvencem!
Magdolna Mónika G. tette fel ezt az egyszavas kérdést messengeren nekem:
- Normális??
Megkérdeztem tőle:
- Mármint kicsoda?
Magdolna Mónika G. válasza:
- Nem is én!
Siettem megnyugtatni:
- Ebben egyetértünk!
Hát így zajlott a két hónapos kampányban való részvételem a Facebookon. De a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sok-sok olyan emberrel ismerkedtem meg virtuálisan, akikkel öröm volt véleményt cserélni (politikai oldaltól függetlenül), mert eltérő nézeteink ellenére is példamutatóan normális vitapartnereknek bizonyultak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése