Annak ellenére, hogy hatalmas igény lett volna a jelenlegi kormány menesztésére, mindenki meglepetésére az továbbra is hatalmon maradt - méghozzá a tőle megszokott kétharmados „támogatottsággal”.
Ezt minden politikai oldal a saját maga mentegetésére vagy dicsőítésére a legkülönbözőbb mesékkel próbálja magyarázni – pro és kontra. Én viszont megengedhetem magamnak – mint pártsemleges, de aki az ellenzékre szavazott – hogy a puszta valóságot írjam le: miért bukott megint a jelenlegi hatalom egyetlen számba vehető ellenfele, az ’ellenzéki összefogás’.
Az összefogott pártok között olyan is volt, amelyiknek jelenleg is pozícióban lévő vezetője már régen kikopott, magát lejáratott figura, aki miatt annak idején a Fidesz győzhetett, sőt kétharmadot szerezhetett. A név közismert, fölösleges leírni. A pártvezér felesége sem csökkentette a választók ellenszenvét és bizalmatlanságát, sőt növelte azt, mert a papa nem tudott a háttérben meghúzódni, sőt nem is akart. Itt más kopott ’funkcik’ is előbújtak megint. Nagy hiba volt! Teljesen friss arcokkal kellett volna előállnia ennek a pártnak – már évekkel előbb!
Olyan, fiatalnak mondott pártot is bevettek az „összefogásba”, amelyik klónja a magyarokat „rajongásig szerető” és „nagyra becsülő” hajdani SZDSZ-nek. Ráadásul nyíltan normalitásellenesek (ami az emberek 95%-nál nemigen nyerő), és a szivárványt legszívesebben csak az égbolton látnák. Ez akkor is így van, ha sokan – megfelelési kényszerből – az ellenkezőjét hazudják.
A szavazófülkében pedig egyedül van a polgár!
Olyan közös miniszterelnök-jelöltet sikerült állítani, amelyik – amellett, hogy szónoki képessége messze fölülmúlta a hatalmon lévő ellenfelét -, bizonyos kérdésekben nagyon melléfogott. Apróság, de szerencsétlen húzás volt a kék szalag állandó viselete is. Sokan nem tudták, hogy ezt a korrupció elleni jelképként viselte, ezért majdnem mindenki a neoliberalizmus hirdetését látta benne. Nagy tévedés volt részéről a NATO ajnározása is (szolgai hajbókolással), éppen a szomszédban zajló háború miatt. Ugyanúgy, mint az orosz- és Putyin-ellenesség hangoztatása. (A magyarok fele biztosan nem NATO-rajongó és nem oroszellenes, de nem is háború párti.) Ezért a miniszterelnök-jelölt úr önként lemondott az ország feléről mint szavazóbázisról. Hiba volt az is (bár sokszor igazat mondott), hogy pontatlanul vagy nyersen fogalmazott, amit a hatalom magas labdának tekintett, és gátlástalanul le is csapott. Nem volt szerencsés, hogy egyedül járta az országot és kampányolt. A másik öt párt vezéreivel együtt kellett volna megjelennie mindenhol, mert ez sugározta volna az erőt és az összetartást. Olyan köztársasági elnökjelölttel állt elő, aki az SZDSZ prominense volt annak idején. Ezzel az ellenzéki összefogást rúgta lágyékon – igen hatásosan. Az EU-nak tett sűrű és felesleges hűségnyilatkozat is „betett” az igyekezetének.
Az ellenzéki összefogáson belül az egyetlen nemzeti gyökerű párt a Jobbik – bár a hatalom bűneit rendszeresen hangoztatta – szintén a „putyinozást” nyomta eszetlenül, no meg a „kelet vagy nyugat”-ot. Ennek az eredménye azóta már ismert. Nagy kár, mert a párt elnöke volt talán az a kemény fickó (néhány politikus társával együtt), aki móresre taníthatta volna Magyarország kártevőit!
Nagyot hibázott az ellenzék abban is, hogy nem tudta megakadályozni az éveken át tartó választási csalásokat. Felült az EBESZ nevű megélhetési sóhivatalnak. Nem tudta megakadályozni a közmédiából való kizáratását. Nem tudott beszélni a tudatlan és tájékozatlan emberek nyelvén. Nem tudta a szegénysorban élők bizalmát megnyerni. Nem tudott kapcsolatot teremteni a nemzeti értelmiséggel (tanárok, orvosok, művészek). Nem tudott kontaktust teremteni a külföldön élő és a határon túli magyarokkal. Nem tanulták meg utcára vinni az embereket. Nem távolodtak el a neoliberalizmus kártékony és nemzetellenes eszméitől.
Amelyik ellenzék erre képtelen, az nem való kormányra.
De az országnak is annyi!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése