- Csókolom, Maris néni! Miért tetszik ilyen velőtrázóan jajveszékelni, hogy még az ablaküveg is megrepedt tőle?
- Jaj, ne is kérdezd, gyerekem! A tévé is, a rádió is bemondta, hogy eddig soha nem látott baj tör Magyarországra! Magyar Péternek hívják a veszedelmet, és állítólag nem lehet megállítani! Nincs ellene se vakcina, se homokzsák!
- Nem mondja?!
- Nem én mondom, hanem a rádió! Lesz itt pusztítás, hacsak Viktor meg nem állítja időben ezt a fergeteget – itt kő kövön nem marad!
- Valamilyen óvintézkedést tetszettek már tenni a majdani károk mérséklésére – családon belül?
- Naná! Bedeszkáztuk az ablakokat, a bútorokat lehordtuk a pincébe, a tehenet felvittük a padlásra, a padlásról meg lehoztuk a szárazkolbászt, hogy amíg tart a vészhelyzet, legyen mit a tejbe aprítani. Jani bátyád pedig a kertben elásta a telefonját, mert ez a lator – állítólag - mások mobiljára utazik könyörtelenül. A konyhakertből is betakarítottuk idő előtt a termést, nehogy ez, azt is telefonnak nézze.
- Élelmiszert is felhalmoztak a mostoha időkre?
- Fel bizony! Tegnap toltam haza a boltból két talicska sót, meg egy hordó 20%-os ecetet. No, meg egy raklapnyi kristálycukrot. Ez utóbbiból sok kell, mert Jani bátyád kávé nélkül issza a cukrot.
- Látom, nagy pusztításra számítanak.
- Nagyra! A tatárjárás ehhez képest szervezett és visszafogottan szerény turistaút, Dzsingisz kán martalócai pedig vajszívű cserediákok voltak –
csak!
- Nincs ez eltúlozva egy kicsit?
- Nincs hát! Ez a hétpróbás nőverő végig akarja verni Magyarország összes nőjét, ha hagyjuk neki! Rosszabb lesz, mint amilyen annak idején VIII. Henrik volt, aki délelőtt nősült, délután meg lefejeztette a feleségeit – napi rendszerességgel. A végén már nem volt kit elvennie, ezért agglegény maradt.
- Akkor hát Jani bátyám érthetően aggódik Maris nénémért!
- A francokat! Az a terve, hogy csaléteknek kitesz a határba, és amíg engem ott üt-ver ez a szatír, addig a katasztrófavédelemnek lesz ideje evakuálni a falut.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése